Leírás

A Meleg-hegy amellett, hogy a Velencei-hegység legmagasabb pontja, állítólag geológiailag is az egyik legérdekesebb része a kistájnak. Köztudott, hogy Magyarországon nagyon kevés helyen került felszínre az a mélységi magmás kőzet, amely még a Variszkuszi-hegységképződés emlékeit őrzi. A Velencei-hegység az egyik ilyen hely. A hegység nagyjából 3 nagyobb részterületre osztható fel, a Meleg-hegy és gránittömbje a kelet-velencei-hegység fő alkotója. A Meleg-hegy tömbjét legfőképp gránit, andezit és agyagpala alkotja, természetesen mindhárom más földtörténeti korban képződött, mindemellett több helyen, főleg a hegylábaknál a lösz is megjelenik a felszínen. A hegységre nagyon jellemző és különleges ingókő-formációk és kisebb sziklacsoportok, melyek a gránittömbök környékéről lepusztult, erodált egyéb kőzetanyagok miatt kerültek a felszínre, megtalálhatóak a Meleg-hegy környezetében is.

A hegységben így a Meleg-hegy környékén is kevés forrással találkozhatunk, amelyek hasadék illetve résvizeket szolgáltatnak, vízhozamuk csekély, hasonlóak a többi, nem karsztos hegységben található forráshoz. A Meleg-hegyhez legközelebb a hegység legismertebb forrása, az Angelika-forrás található nyugati irányba, illetve észak felé a kiépített és valószínűleg szebb időket megélt János- és Antal-forrás. Felszíni vízfolyás a hegy környékén nincs csak a források által engedett jelentéktelen erecskék. Érdekesség, hogy mérésekkel kimutatták a források, többek között az Angelika-forrás vize viszonylag magas radon koncentrációval rendelkezik.

A csúcson és környékén elsősorban a mészkedvelő, illetve a cseres-kocsánytalan tölgyesek a jellemzők, a déli oldalon nagyobb kiterjedésű száraz gyepek is megjelennek. A flóra jellegzetességét, a különböző alapkőzeteken kialakult savanyú illetve meszes talajok váltakozása (mind az erdők mind pedig a gyepek tekintetében), a kontinentális illetve szubmediterrán fajok együttes jelenléte, illetve az adja, hogy jó pár, egyéb hegységben, erdőben megszokott jellegzetes növényfaj hiányzik vagy nagyon ritka, ilyen például a tavaszi kankalin. A terület fajgazdagsága elmarad a Dunántúli-középhegység egyéb részeinek fajgazdagságától, és egyre nagyobb arányban jelennek meg az özönfajok is, mint a bálványfa, vagy az akác.

Állatvilága hasonló hegységeink állatvilágához. Megfordul itt az őz, a szarvas, róka, vaddisznó. De ráakadhatunk a borz, vagy a betelepítések miatt előforduló muflon vagy dámvad nyomaira is.

Megközelítés

Magára a csúcsra nem megy fel jelzett turistaút, a P és S jelzés megy el közvetlenül alatta. Nadapról, a szintezési ősjegy érintésével megközelíthető (3,3 km, 160 m szint).

Térképrészlet forrása: Kirándulók térképe 17.szám Velencei-tó és környéke 1929 ,Magyar Királyi Állami Térképészet (1:25000)