A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Belevágtunk hát az Alföldi Kék Túrába is, de elsőre nekem úgy tűnik, hogy ez elég hosszúra fog nyúlni. Nem a közepébe vágtunk bele, a Szekszárd – Keselyűs szakaszt csináltuk meg. Keselyűsről indultunk, onnan gyalogoltunk vissza Szekszárdra. Sajnos a kisvonat már megszűnt, busszal kellett a kezdőpontra utaznunk. Az AK-t a kiírás szerint biciklivel is meg lehet tenni, mi most gyalogoltunk ezen a részen.
Rögtön felvitt az utunk a töltésre, ezen kellett volna mennünk. Mi ehelyett lesétáltunk a vízpartra, és a kisvasúti sínek mellett ballagtunk, párhuzamosan a jelzéssel. Kisvártatva aztán elért minket a jelzett út, és már szebb helyen, bent az erdőben haladtunk rajta. Nemcsak a széles erdei úton mentünk, időnként elvitt a jelzés szűkebb ösvényekre, majd nem sokkal később visszahozott ugyanarra az útra. Ezután már mindig a jelet követtük, és bele is botlottunk egy pár vaddisznóba. Az erdei ösvényeknek azért volt olyan hátránya, hogy elég sok pók lakott arrafelé, amit nem nagyon komálok. Főleg akkor botlottunk bele a hálókba, amikor a kisvasút végállomásának környékén kerestük a geoládát.
Bárányfokon nehézkesen, de megtaláltuk a pecsételőhelyet. Egy fából készült nagy ház bejárata mellett van a bélyegző. A házon/házban rengeteg galamb lakik, elég elhagyatottnak tűnik, ideális hely horrorfilm forgatásához. Vele egy telken van a vadászház is, ahol egy hatalmas, de annál barátságosabb kutya is lakik. Kicsit ijesztő volt, amikor Katika felé futott, de ő már messziről látta az arcáról, hogy nem akarja bántani. Kajáltunk egy kicsit az asztaloknál, és a kutyát kicselezve tudtunk csak továbbállni. Jött volna utánunk ki a kapun.
A túra második része teljesen más volt. Semmi erdő, csak napsütés és meleg. Olyan igazi alföldi. 9 km-re volt a cél, de már láttunk innen a Szekszárd melletti dombokat és az autópályát is, ami alatt majd át kell mennünk. Egy gáton vitt az utunk a gemenci erdő és a szántóföld határán. Annyi érdemleges történt csak, hogy egy szarvast riasztottunk meg, ami a szántót védő kerítés és közénk keveredett, és szerencsétlen a kerítésnek ugrált. Gyorsan továbbálltunk, nehogy kárt tegyen magában.
Ezt a részt simán le lehetett volna biciklizni, elég unalmas volt ahhoz, hogy 2 órán át andalogjunk rajta, és még az út is tűrhető volt. Gondolom, hogy a hátrelévő több, mint 500 km is hasonló lesz, azzal a különbséggel, hogy a mélyebb homokban még tekerni se lehet normális tempóban.