A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A hosszú hétvégét megelőzően úgy döntöttünk, hogy némi borzavári rokonlátogatást követően kirándulunk egyet. Nekem már régi vágyam volt feljutni az Írott-kőre, így Kőszeget érintve Bozsoknál raktuk le az szgk-t, és az OKT útvonalán vágtunk neki a távnak.
A nyaraló/lakóövezeten túljutva egyre jobban kiszélesedett az út és kellemesen árnyas erdei szakaszra váltottunk. A döbbenet akkor következett be, amikor a hosszú kaptató után meghazudtolhatatlanul dobtuk magunk mögé a felküzdött métereket. Közel a csúcshoz, leváltunk a kékről, és egy hirtelen balkanyarral és egy jelentősebb emelkedővel felküzdöttük magunkat az osztrák-magyar határra, és lepihentünk egy kicsit a simogató napsütésben, lágy fuvallatok (nem olyan fuvallatok, ne tessék röhögni) közepette. A vasfüggöny túraútvonalon értük el végül a kisebb erődítményt jelentő csúcsdíszt. Némi csalódást okozott a letarolt növényzet, no meg a párás idő, ami miatt alig lehetett a messzi távolt kivenni.
Rövidke pihenő és puliszőrzetcsinálós mustra után immáron a levágott kék jelzésen csordogáltunk autónkig, ahonnan Léka felé vettük az irányt, hogy megtekintsük a várat és az alatta elterülő tavat.