Solymári kirándulás

Túraparaméterek

A túra hossza

22 km

Szintkülönbség

500 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Indulás

09:00 Máriaremete

Útvonal

Máriaremete -> Jegenye-völgy -> Kálvária -> Szarkavár -> Solymár -> Mufflon Itató -> Remete-szurdok -> Máriaremete

Érkezés

15:30 Máriaremete

Résztvevők

feherb, Kati, Odett

Időjárás

Erősen felhős vagy borult kisebb esővel.

Egyszerű geoládázós kirándulás volt, be akartam gyűjteni pár ládát Pesthidegkút-Solymár környékén. Ennek megfelelően össze-vissza mentünk jelzett és jelzetlen utakon egyaránt. A kaját is magunknak kellett vinni, cserébe nem kellett bíbelődni a nevezéssel meg a szintidőkkel.

Máraremetéről a Jegyenye-völgy felé indultunk el, és Budapest utolsó utcái után rögtön le is értünk a völgybe. Solymár szélső házait elérve átmentünk a főúton, és a továbbra is a sárga jelzésen mentünk a patak mellett. Kicsit problámás volt megkeresni az itteni ládát, mert rafkós helyen volt, a multi másik pontjának pedig nem stimmeltek a koordinátái. De végül mind a kettő meglett. Közben eleredt az eső, de mire felértünk a Kálváriához el is állt. Visszakanyarodtunk Solymár felé, amit a Szarkavár felől értünk el ismét. Többször eljöttem már erre, de soha nem mentem fel a várba. Most a láda okán is fel kellett menni, Odettel kifizettük a belépőt, Katika kint várt a kutyával. Aki persze észrevette azt a helyet, ahol be tud ugrani a várfalon és tett egy kört várudvarban.

Solymár főterén megálltunk egy kávéra, és erőt gyűjtöttünk az előttünk lévő emelkedő leküzdésére. Már nem emlékszem mikor voltam erre utoljára, talán 1,5 éve a Zöld túrán, akkor nagyon megszenvedtem vele. Most valahogy könnyebben ment a dolog. Letértünk a jelzett útról a barlangok felé egy láda okán, amit végül nem találtunk. Lehet, hogy egy kis sziklát is meg kellett volna mászni, de ezt nem vállaltam, amúgy is nehezen lehetett közlekedni a meredek hegyoldalon. Szerencsére mindig ott volt egy fa a megfelelő helyen, amibe bele lehetett kapaszkodni. De azért elcsesztünk vele vagy fél órát.

A másik közeli láda a Zsíros-hegy északi oldalán van, innen pár száz méterre. Az rögtön meglett, de belogolni csak jó fél évvel később sikerült, mert a jelszó sehogy sem stimmelt. Érdekes, hogy egy csomószor voltam már erre, de ide még soha nem jöttem ki, pedig rohadt jó a kilátás észak felé. Itt igazából már nem volt több láda, csak Máriaremetén, ahonnan indultunk. A Mufflon-itató felé a kék sávon mentünk vissza a Remete-szurdokot és a Szent-kutat érintve, ami sajnos nem folyt.