A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ezzel a túrával a Nagybörzsöny körüli ládákat akartuk begyűjteni. Legalábbis én, a többiek csak eljöttek sétálni a hóban, és ládakeresés közben jókat unatkoztak.
A kisvasút nyomvonala mentén mentünk fel Kisirtásra. Az elején kellett azért nézegetni, hogy hol lehet átkelni a patakon, de csak megoldottuk a problémát. Útközben juhi pálinkájából kortyolgattunk, talán ezért, már Kisirtáson hangos volt a társaság. Amíg kerestem a ládát, jókat vihorásztak pár méterrel odébb. Szerencsére sokára lett meg, így volt idejük. Amikor visszamentem hozzájuk, ittam egy utolsót, és nekivágtunk az első emelkedőnek a Diós-kút irányába. Felfelé, a déli hegyoldalon alig volt hó, és persze jól kimelegdtünk. Majd felérve a tetőre, már minden havas volt, csakúgy, mint az északi hegyoldal. Ebben a hóban kellett volna megtalálni a Diós-kútnál a második ládát, a következő koordinátáival. Természetesen nem sikerült, pedig túrtuk páran a havat. Kicsit átterveztem az elkövetkező útvonalakat, és a másik Király-rét és a Fagyos-kút irányába indultunk el. A hóban alig lehetett látni, hogy itt van út, csak a jelek voltak a fákon. Egy helyen felmentem a sziklákhoz ládázni. Itt nem volt hó, de műholdjel sem sok, ehhez képest viszonylag rövid idő alatt meglett a láda.
A Fagyos-kútnál kis fotómegállás, majd újabb kapaszkodás a Zálog-bérc felé, hogy aztán újra egy hosszú lejtőn lejussunk oda, ahol már voltunk. Konkrétan Kisirtásra. Ami a látnivalókat illeti, túránk sűrűbb része ezután következett. Felmásztunk a nagyirtási végállomásra, majd felkapaszkodtunk több hegycsúcsra is. Először elugrottunk a Vasas-kúthoz, majd az átfestett jelzéseket figyelmen kívül hagyva a Tolmács-hegyre mentünk fel. Ide csak a láda miatt tértünk ki, de a csúcsra vezető gerinc, és a kilátás tényleg pazar. Erről a hegyről kapta nevét a kisvasúton lévő csúcsfordító, ami a mai Magyarországon egyedüllálló.
Nagybörzsöny felé több turistaút is vezet, kvázi egymással párhuzamosan. Valamelyik a hegygerincen, másik a völgyben megy. Mi most egy gerincen voltunk, de át kellett mennünk egy másikra, a tőlünk délre lévőre, ahol a piros turistaút haladt. Ezen értük el a falut, de előtte még érintettük a Koppányokat és a Gömbölyű-kő kilátópontjait is.
Jó lassan tettük meg a túrát, alig több, mint 3 km/h volt az átlagsebességünk. Köszönhető ez a sok ládakeresésnek, illetve az emelkedőkön a végén már eléggé el voltam kettyenve. Keveset ittam, sőt az elején még pálinkáztam is, ami oda vezetett, hogy megfájdult a fejem. Pont jókor értünk a kocsikhoz, már sötétedett, és ahogy elindultunk el is eredt az eső.