A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Tavasszal is elmentünk egy egynapos, rövidke túrára a Rax-ra, de ezúttal a Preiner Wand-ot céloztuk meg. Edlach falu felett lévő szálloda parkolójába álltunk be, ahogy sokat mások, akik túrázni szerettek volna. Nem sokáig lehet ezt már megtenni, mert ahogy néztük, sorompót építenek a parkoló elé. Gondolom megunták, hogy a sok hülye turista odaáll, ahelyett, hogy náluk aludna. Azzal, hogy nem a faluból indultunk 300 m szintet és kb. 1 órát spóroltunk.
A Preiner Wand-ra ebből az irányból két út is felvezet. Az egyik a Haidsteig, via ferratas út, a másik, amin mi mentünk szépen szlalomozva megy fel a hegytetőre. Gyakorlatilag ahogy elindultunk, neki is mentünk a hegynek, és szépen, lassan kanyarogva haladtunk egyre feljebb. Az utolsó kanyarokban már látszódott a Törl, ami egy kicsi alagút a sziklában, ezen át vezetett a turistaút is. Ezzel gyakorlatilag fel is értünk a Rax fennsíkjára, ahol rohadtul fújt a szél. Felfelé haladva alig volt szél, de a geincre felnézve látszódott, hogy gyorsan jönnek át az alacsonyszintű felhők a hegyen, majd elérve a gerincet fel is oszlanak.
Utálom a nagy szelet, de látszólag a kiskutya élvezte, hogy össze-vissza fújja a szőrét, és a maradék hófoltokban is megfürdött. Hiába, ő 0-10 fok körüli hőmérsékletre van beállítva. Ahogy ment előttem, lehetett látni, hogy viszi el őt is a szél, és próbál ellentartani. Persze annyira nem volt hülye, hogy leessen a szakadékba. Az Ottohaus turistaház mellett egy szélvédett helyen kajáltunk. Közben jött egy csomó ember a lanovka felső állomása felől. Utólag kiderült, mind magyarok voltak. Csak azon csodálkoztam, hogy ilyen szélben is működött a felvonó.
A terv az volt, hogy teszünk egy kört a fennsíkon, majd egy másik úton visszamegyünk a parkolóba. A fennsík sem volt azért igazi síkság, jó 200-300 m szintet azért itt is mentünk. Igaz, hogy felmentünk a Jakobskogel lévő kereszthez is. Időközben csitult a szél valamelyest, legalább levegőt lehetett venni normálisan. A legmagasabb pont alatt 200 m-rel voltunk, és pont jó helyen. Felettünk volt a felhőalap, a Heukoppe-t már elnyelte a felhő. Mire megtettük a kört a fennsíkon, és a másik irányba, a Schneeberg felé néző kilátópontra értünk a felhő is feljebb szállt, legalábbis a magasabb Schneeberg teljes egészében látszódott. És a nevéhez hűen jó sok hófolt is volt rajta.
A felvonó állomása mellett volt egy kajálda, ott ittunk kv-t meg almdudlert, majd elindultunk lefelé egy szűkebb ösvényen. Ahogy az emelkedő felfelé, most lefelé a lejtő is elég meredek volt, és ide-oda kanyargott. Gyakorlatilag a ház már nagy fenyők között volt, és lefelé végig fenyvesben mentünk. Igaz, hogy nem sütött hétágra a nap, és a szél is utálatos volt, de nagyon jó kis túra kerekedett ebből. Szerencsénk volt, hogy nem felhőben mentünk, és hogy az eső sem kapott el. De ami a legfontosabb, a kövek sem voltak vizesek.
Galéria
Térkép
Zöld zóna
Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk
Cifra kankalin
Primula auricula L.