Hochlantsch

Túraparaméterek

A túra hossza

16 km

Szintkülönbség

900 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Hochlantsch – 1720 m

Indulás

10:30 Teichalm

Útvonal

Teichalm -> Hochlantsch -> Steirischer Jöckl -> Tyrnauer Alm -> Teichalm

Érkezés

16:40 Teichalm

Résztvevők

juhi, krichard, feherb, Kati, Vagány

Időjárás

Túlnyomóan derült, száraz.

Sopronból ugrottunk át a Hochlantsch-ra, ami Stájerországban van Graz-tól északra, a Mura völgyétől keletre. Oldalában van a Medveölő-szurdok, amin át a csúcs is megközelíthető nyugat felől. Mi nem ezt választottuk, hanem kelet felől, Teichalm felől mentünk fel. A Mura völgye 500 m magasan van, a Teichalm melletti tó pedig 1100-on, így jóval könnyebb volt a túra.

A csúcsig tehát csak 600 m-t kellett megtenni, ami még magyarországi viszonylatban is kevéske. De azért mégis más volt, mert ezt a szintet alig 2,5-3 km-en belül kellett leküzdeni. Gyorsan felmászni a gerincre, majd ott egy lazább séta, és a csúcs előtt a végső emelkedő. Valahogy így lehet leírni txt formátumban a metszetet. A turistaút szinte nyílegyenesen ment fel a hegyre, de ezzel együtt egy autók által is járható szélesebb út kanyargott a hegyoldalban. Mi természetesen a jelzett úton mentünk, ami azért jóval izzasztóbb volt. És a 600 m-es szintre tekintettel még botot sem vittünk.

A csúcs legtetején csináltam egy béna csúcsfotót, majd a szárnyas hangyák zaklatása közepette elköltöttük csokijaink és szendvicseink jelentős részét. Nyugat felé, a szurdok irányába mentünk lefelé. Ez az út fingatósabb volt, sziklákon kellett lépkedni, végig odafigyelve, nehogy kimenjen az ember bokája. A meredély is szigorúbb ezen az oldalon, cserébe hamarabb le lehet érni a Steirischer Jöckl nevű hüttéhez. Ezt a szikla peremére építették, a szélső padokon ülve le lehet látni az alattunk lévő völgybe.

A szokásos almafröccs elfogyasztása után lementünk egy szikla és forrásocska mellé épült fatemplomhoz, majd vissza fel a házhoz, és tovább ereszkedtünk. Leérve egy völgybe akár vissza is mehettünk volna a tóhoz, ahonnan indultunk, végig a patakparton a Hochlantsch déli peremén. De mi tettünk még egy kört, felmenve a Tyrnauer Alm-hoz, ami egy másik házikó. Alulról nézve durván nézett ki, pedig csak 200 m-rel volt felettünk. De mindegy, végül is egy kocsiút megy fel hozzá, azon szépen felkanyargunk. A többiek viszont szenvedni akartak, nyílegyenesen mentek megint fel, közvetlenül a tehenek kerítése mellett. Én meg nem akartam egyedül mennni, szenvedtem hát velük. Pedig ki volt írva, hogy ha van kistehén, akkor a nagyok nem nagyon komálják a kutyákat. És volt itt is kistehén, és tényleg nem komálták a Vágányt. Ahogy ott állt a tehén a neki éppen csak térdig érő szögesdrót mellett, valahogy nem éreztem, hogy olyan nagy biztonságban lennénk.

Szerencsére a tehénkék beérték ideges fújtatással, mi is nekiiramodtunk az emelkedőnek – már amennyire ez lehetséges volt. Mivel ez egy legelő, nem voltak fák, és tűzött a nap elég rendesen. Lent, normális magasságban 30-35 fok volt, itt fent mondjuk rá 15-tel kevesebb, de még ez is sok volt.

A háznál kipihentünk az emelkedő fáradalmait az árnyékban, beleraktuk az arcunkba a maradék édességet, majd egy kellemes, kanyargós, és nagyjából szintben haladó ösvényen elindultunk a parkoló irányába. Útközben néha-néha kimentünk a fenyvesből, ilyenkor izzadtunk, mint a lovak, de bent az erdőben kellemes volt a hőmérséklet. Jó meredek hegyoldalakon mentünk oldalvást, és visszanézve innen is durvának tűnt a legutóbbi házhoz felvezető út. Igazából csak pár száz méteresek ezek az emelkedők, de jóval meredekebbek, mint nálunk.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk