Fischbach

Túraparaméterek

A túra hossza

23 km

Szintkülönbség

750 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Teufelstein – 1498 m

Indulás

09:20 Fischbach

Útvonal

Fischbach -> Auf der Schanz -> Teufelstein -> Schneidhofkreuz -> Drachensitz -> Fischbach

Érkezés

16:30 Fischbach

Résztvevők

szabola, juhi, krichard, feherb, Vagány

Időjárás

Derült, kevés fátyolfelhő.

Fischbach a róla elnevezett alpi régióban a Fischbacher Alpe-ban van, annak is a közepén. A környék legmagasabb pontja a Teufelstein, alig 1500 m magas. Ez amolyan Gödöllői-dombság-szerű környék. Nincs magas csúcs, inkább több kisebb hupli. Azonban ezek is nagyon meredekek tudnak lenni, kemény szerpentinekkel a traktoroknak, és kövér legelőkkel a lila teheneknek. Háztól házig tartott a túra, elindultunk nyugatra, és keletről érkeztünk meg. Természetesen sörözéssel kezdtünk, volt tehát mit kiizzadni a melegben. Szerencsére az út nagy része erdőben vezetett. Rengeteg mánát és áfonyát ettünk, még Vágány is megkóstolta őket. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy ott csörtet a málnásban, és zabálja a bokorról a szemeket.

Teufelstein a sziklákról kapta a nevét, amik a tetején vannak. Ez egy plató, fennsíkszerű, és pár furcsa alakzatű szikla van rajta elszórva. A csúcs közelében lévőn fotózkodtunk, de én nem mertem felmenni a tetejére, szabola meg a gép kioldójával szarakodott, és nem ért volna fel időben. Itt is volt hüttés sörözés, a helyben nagyon reklámozott stájer sört toltuk, de nekem nem nagyon ízlett. A néni a hütte melletti forrásban hűtötte az italokat.

Az, hogy a környék nem olyan kiemelt érdeklődésre tart számot, mint pl. a Schneeberg vagy a Tauern, meglátszott a túrázók számában is. Találkoztunk emberekkel, de csak elvétve. Azonban minden – de tényleg, szó szerint minden – elágazásban, útkereszteződésben voltak eligazító táblák, hogy mi merre van, hány kilométerre/percre. Az eredeti tervhez képest beiktattunk egy extra kitérőt. A Halterhütte-től, ahol pihentünk, nem egyenesen Fischbach-ba mentünk, hanem a Drachensitz nevű másik csúcs felé mentünk. Hosszú lejtő következett, eleinte enyhébb, majd egyre meredekebben mentünk lefelé, amíg elértük túránk, és az egész 4 napos időszak legmélyebb pontját, 700 m-t. A szállás 1050 m-en volt, oda mindenképpen vissza kellett mászni, de még egy kicsivel magasabbra a Sárkányok székére is.

Útközben teszteltük krichard némettudását is. Lefordíttatunk minden táblát, feliratot. Megtudtunk, hogy a sorompó és a szekrény majdnem ugyanaz a szó, és a végén már a sárkánynak és a sonkának is talált múlt idejű alakot. Aztán jött egy fószer, elkezdett kérdő mondatokat feltenni ékes osztrák nyelven, amiből csak a << was >> és a << helikopter >> szavakat hallottuk ki. Végül a << ja >> válasz kielégítette, és elment. Lehet, hogy azóta vár a falu repterén… A németezésnek akkor lett vége, amikor a Drachensitz-en lévő táblán lefordíttattuk vele a népmesét, ami arról szól, hogy miért úgy hívják a hegyet ahogy. De most nem fogom ezt közkincsé tenni, mindenki menjen szépen oda, és olvassa el maga.

A végső kilométerek Fischbach főutcáján vezettek, ahol épp zsibvásár volt. Na jó, Szent Egyed-napi búcsú, de pont olyan gagyi dolgokat lehetett venni, mint nálunk a búcsúkban. Kicsit beszartam, mert Vágányka orrán lett estére egy seb, ami gyulladt is volt. Aztán 1-2 hónapig ott is maradt, de mivel nem zavarta nem aggódtam túl magam.