A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Mivel a turistatérkép domborzatárnyékolással készült, már ránézésre egyértelmű az egykori kaldéra pereme, amelynek mentén a turistaút végighalad. És már a térképről is látszik, mennyire fasza ez a hely, ezért ez volt az első számú célpontunk, amikor még itthon terveztük a túrákat. (Utólag azért kiderült, hogy ennél még faszábbak is vannak, de ez most mindegy.) Hasonló a szitu, mint a Börzsönynél, csak itt később történt a vulkánkitörés, ezért jobban kivehető a kaldéra. Ami akkora, hogy van benne egy komplett falu (Sete Citades), és hat kisebb kráter is. Négyben tó is van, három különböző magasságban.
A nagy kráter 400-800 m magasságban van, a nagy része 500-600 m között helyezkedik el. A keleti része a hegyesebb, ott van a legmagasabb pont, a Pico da Cruz is. A nyugati oldalon inkább több, kisebb emelkedő van, de ezek is azért elég meredekek. A kráter alján van a Lagoa Azul (Kék-tó) és a Lagoa Verde (Zöld-tó), valamint a falu központja, gorombán 250 m magasan.
A Vista do Rei nevű kilátópontról indultunk. A fővárosból jövet, itt éri el a kráter peremét az autóút. Van rendes parkoló, ismertetőtáblák, árusok, minden. Az út jól járható volt, szinte végig olyan széles, hogy egy autó is elfér rajta. Erdei ösvény nagyon kevés helyen volt. Volt is pár autó, akik bejöttek (kivétel nélkül bérelt autók voltak, illetve dzsippes túrára befizetett turisták) az útra, de a traktorok is használják. A környék nem nagyon erdős, inkább tehénlegelők vannak, illetve a kráter alján megművelt földek. Úton-útfélen ott legelnek a tehenek, kb. mint Ausztriában. Az itthoni értelemben vett turistajelzések nincsenek. A trails.visitazores.com oldalon van huszonakárhány turistaút, azok vannak felfestve piros-sárga vonalakkal, nyilakkal. Itt speciel elég szarul voltak a felfestések, de egyértelmű volt, hogy merre kell menni. Most nem ragaszkodtunk az ott leírt útvonalhoz, összevontunk két túrát, plusz egy kis módosítást is csináltunk, hogy kijöjjön a teljes kör.
Anticiklonálisan kerültük meg a krátert (hogy jó legyen az idő), ami azt eredményezte, hogy a neheze a végére maradt. A nyugati oldalán voltunk először, ahol sok a lejtő, és kevés a szintemelkedés. Cserébe az óceánra is itt van inkább kilátás. Sokszor olyan érzésünk volt, hogy egy keskeny gerincen haladunk, csak a dús növényzettől nem látszik a szakadék széle. A kráter oldala végig be volt nőve valamilyen növénnyel, aminek sárga virága van. Sajnos a 90%-uk már elvirágzott. Az északi oldalán ez egészen a tóig leért, ott kb 70 fokos szögben zuhant bele a hegyoldal a vízbe. A parton körbesétálni a tavat tehát lehetetlen.
Szerencsénk volt az idővel. Alig volt felhő, nem esett, és a szél is itteni viszonylatban alig fújt. Kifejezetten meleg volt, égetett a nap, de a szél miatt nem lehetett annyira durván érezni a meleget. A hosszúnadrág csak néha-néha zavart, 800 m magasan pedig jól is jött. Pedig könnyen rá lehet baszni az idővel: hiába azori anticiklon, az óceán közepén mindig van annyi nedvesség a levegőben, hogy az a hegyeknek ütközve felhővel lepje be azokat. Lehet, hogy nem lesz eső, de a hegyeken megülő felhők miatt ugrott a kilátás, ami pedig a fő attrakció itt.
Sokan gondolták úgy, hogy ez egy fasza hely, többször találkoztunk túrázókkal, akik nem helyiek voltak. De még többen voltak, akik csak kiautóztak egy jobb helyhez, és kisétáltak a kilátópontokra. A legjobb amúgy nem a legmagasabb pont, hanem attól valamivel beljebb a nagy kráter közepe felé. Oda is ki lehet sétálni, és három tó látszódik onnan. Sajnos egyik térkép sem írja, mi a hely neve, de a közelben lévő parkolótól is csak a miraduoro feliratú nyilak vezettek el ide.
A túra utolsó 4 km-e aszfalton vezetett, de volt itt egy forrás, és még utoljára lehetett fotózni ebből a szögből is a tavakat. A túra után körbementünk még egy rövidebb túrán, ahol más, kisebb krátertavakat kerültünk meg, és leautóztunk Sete Citades faluba.
Galéria
