A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Újra elmentünk egy újévi kirándulásra, most hármasban Vágányostul. A kiskutya reggelre már kiheverte a szilveszteri petárdázást, úgyhogy semmi akadálya nem volt az indulásnak. Kellemes enyhe, hómentes idő volt, szinte már megszokott az idei teleken. De az átlagosnál is enyhébb idő volt az élénk nyugati szélnek köszönhetően. Szerencsére víz csak felhők formájában volt jelen, nem esett le belőlük semmi. Mivel eleve nem akartunk korán indulni, úti célunk egy közeli helyre esett, a Budai-hegységbe. Annak is egy olyan részére, ahol még nem jártunk, nem annyira népszerű kirándulóhely, ezért emberek is alig voltak. Ez pedig a Fehér Út Nagykovácsi és Perbál között a sárga jelzésen, pontosabban az itt elhelyezett geoláda. De mivel egy szimpla oda-vissza túra unalmas lett volna, odafelé beiktattuk az immár kiépített Ördög-árok forrást, visszafelé pedig a Nagy-Szénást.
Az Ördög-árok forrása nem tudom mióta van foglalva, nekem most tűnt fel. Az is, hogy vezet oda jelzett turistaút. Meglepő módon ezt kör jelzéssel látták el. Az út elején volt egy kis sár, de nem az a ragadós, kikerülhetetlen fajta. A forrás mellett nehezen lehetett követni a jelzett utat, de ezzel sem volt nagy gond. Legalábbis télen nem volt vele gond, vegetációs időszakban lehet, hogy dzsungelharc van. Dél felől közelítettünk, majd észak felé hagytuk el a patakárkot, és mentünk fel a sárga jelzésre, amin kisvártatva el is értük a nyeregpontot. It ágaznak szét a turistautak Budajenő és a Nagy-Szénás felé. Mi mentünk tovább egyenesen immár lefelé egy gerincen.
A fő gerincből több helyen nyúltak ki hosszabb-rövidebb kisebb gerincek, ezek közül kettőre kimentünk, mert ott voltak a ládák. Hasonló gerincek vannak a Vértesben is, de azok jóval keskenyebbek, és hosszabban elnyúlnak, mint ezek. A második ládánál, ami túránk legtávolabbi pontja is volt, pihentünk egy kicsit, kajáltunk egy keveset, majd elindultunk vissza a sárga jelzésen, immár folyamatos emelkedőn. A nyeregbe felérve a Nagy-Szénás felé kanyarodtunk, úgyhogy a kaptató tovább folytatódott, de itt már jóval több volt a túrázó is. A legtöbben a csúcson voltak, családostul, kutyástul jöttek ki legyalogolni a virslit meg a töltött káposztát.
Csináltunk pár képet a fenyegető felhőkről, aztán elindultunk le a falu felé. A legrövidebb utat választottuk a piros jelzésen. Nem is emlékszem, hogy valaha jöttem-e erre, mindig a kéket preferáltuk. A későn indulók még javában jöttek velünk szemben, persze nekik a meredekebb oldalon jóval szuszogósabb volt, mint nekünk, akiknek már csak arra kellett figyelni, hogy nehogy gyorsan meglóduljunk a lejtőn.