A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Kváziszokásos Vágányos kirándulás tettünk újra a Kőszegi-hegységben. Mivel a környéken a kéktúrát már lejártuk, ezért <
Cákon bőven köd volt, mindenről csöpögött a víz, de minket nem lehetett átbaszni. 400 m felett elkezdett átsütni a nap ködön, nemsokára pedig már felülről láthattuk volna a felhőket, ha az erdő nem takarta volna el a látványt. Végre napfényben is lehetett látni az ősz színeit.
Velemre mentünk át a mezőgazdasági úton, majd a K+-P jelzéseken értük el a DDK-t. Itt, a Sötét-völgyben még nem jártam, mindig csak felülről láttam, amikor a kék jelzésen jöttünk a Kalapos-kő felől. És nevével ellentétben itt sütött ki a nap is. Tettünk egy kis kitérőt a Tündér-forrás felé, majd a számomra nem annyira kedvelt emelkedőn értük el a csúcsot. A DDK első (vagy utolsó) kilométerén csúnya erdőirtás volt.
A kilátólátogatás természetesen inverziófotózzással járt együtt, de sajnos a Schneeberg irányában nem volt jó a látás. A havas hegycsúcsok így kimaradtak. Ellenben olyan durva inverzió volt, hogy a csúcson +20 fok volt, gyakorlatilag rövidujjas idő volt. Volt olyan verzió, hogy elmegyünk a Hirschensteinre egy láda kedvéért, de az innen oda-vissza 10 km lett volna, amit egy láda miatt inkább kihagytunk. Így visszaindultunk, méghozzá a hegy OKT-s oldalán, majd a Hörmann-forrástól a Szent-Vid hegyen át Velem felé. A kápolna volt a felhőtakaró tetején, innen visszasüllyedtünk a ködbe. Már feljebb is érezni lehetett, hogy hűl a levegő, ahogy megyünk le, ez a folyamat most felgyorsult, és a pulóvert is vissza kellett venni.
Elmentünk a Szent-kúthoz, ahova szinte minden Írottkő teljesítménytúrán is kitértünk, de most siralmas állapotban volt a forrás. Velem faluba nem mentünk be, elkanyarodtunk tőle északra és a piros jelzésen haladtunk, amiről Cák határában, a szőlőknél tértünk le, és mentünk le a faluba.