A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Amennyi hátra volt az Alföldi Kék Túrából, az két nap alatt kényelmesen lejárható. A legvége a nekem egyik legtávolabbi részre esett, amit két egynapos oda-vissza úttal nagyon macerásan lehetett volna megoldani. Ezért inkább a helyben alvást választottam.
Első napra tettem a hosszabb túrát, mivel reggeltől estig ráértem. Már fél hétkor elindultam, hogy egy busz-vonatpótló kombóval Kismarjára érjek már 8 órára. Gyors bélyegzés az állomáson, majd irány déli irányba. Itt voltam legközelebb a román határhoz, simán lehetett látni a bihari hegyeket, ahogy délkelet felé hosszan elnyúlnak. Átmentem a Nagyvárad felé tartó autópálya alatt, és nemsokára meg is érkeztem Nagykerekibe. A vasútállomáson a bélyegzés után kajáltam is.
A faluból kihaladva mezőgazdasági úton mentem tovább, és ez gyakorlatilag nem is változott addig, amíg el nem értem a Berettyó gátját. Bojtra meglepően korán érkeztem, ezzel már 15 km volt a hátam mögött. Mivel a nagykereki pihenő nemrég volt, itt csak arra a 2 percre álltam meg, amíg pecsételtem. Eddig két rövid sáros rész volt, de ez elegendő volt ahhoz, hogy a nadrágom alja sáros legyen. Ezt követően is száraz volt az út. Feleslegesen cipeltem a kamáslit, és feleslegesen jöttem a kényelmetlen bakancsban. A friss időjárás szerint az esőt is megúszom, a nagyja majd éjjelre ér ide, szóval az esőkabát is feleslegesen volt a táskában.
Kicsit tartottam a Bojt és Hencida közti szakasztól, mert sokan írták, hogy sáros, nehezen járható. Most, október elején kb. 300 m az, ahol gyakorlatilag nincs út, GPS-el simán át lehet rajta vergődni, nyáron viszont nehezebb lehet a helyzet. Hencidára már jól esett beérni, nyugat felől a felhők is vastagodtak. De negyed órával lekéstem a buszt. Olyan hamar ideértem, hogy ezt a járatot nem is néztem előzetesen. Mivel másnapra esős lesz az idő, inkább úgy döntöttem, hogy továbbmegyek Gáborjánra. Az 4 km, ennyivel kevesebb marad másnapra, és ugyanazt a buszt érem el, amire itt még várhatok jó 1,5 órát.
Innen már a gáton mentem végig, és másnap szintén azon folytatódott az út. Csak akkor kellett lemenni róla, amikor belenyomtam az utolsó pecsétet az AK füzetbe Szentpéterszegen, illetve beértem a végén Berettyóújfaluba. Az esőt egész jól megúsztam. Csepergés volt csupán, egy időre még az esőkabátot is levettem, mert melegem volt alatta. 4 év alatt csináltam meg, ami rekordgyors a kéktúra teljesítéseim hosszát nézve. De azért ez kicsit csúsztatás, mert igazából 2011-ben kezdtem, majd 9 év szünet következett. Igazából hagytam volna a francba az egészet, csak juhi is végigtekerte, amikor még lehetett. És ha már lesz neki kékkörös jelvénye, akkor nekem is kell. Semmi más célom nem volt ezzel, úgyhogy ide se jövök többet!