A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Egy kis készülés a svájci hegyekre ez a túra. Igaz, hogy kevesebb a gleccser meg a láncos rész, de cserébe azért vannak itt is jó meredek részek, és ráadásul baromi fülledt volt az idő is.
Átbuszoztunk Mátrafüredről Markazra, onnan indult a túra. Elsőnek felmásztunk a markazi várba, ez volt a túra legmeredekebb része. Ahogy kiértünk a lakott területről, rögtön be is fújtunk magunkat, hogy távol tartsuk a repülő szörnyetegeket. Egyelőre úgy nézett ki, hogy nem kell a naptej, mert vastag fátyolfelhőzet terült el felettünk, részben a szaharai pornak köszönhetően. A fülledt idő miatt viszont rögtön öklött rólunk a víz, ami sok vízfogyasztást is igényelt, de erre számítottunk.
Ahogy mentünk felfelé, egyre inkább kiemelkedett dél felől a Mátrai Erőmű a köztünk lévő dombhát mögül. Emiatt egyre inkább lehetett hallani onnan egy folytonos, mély zúgást. Nem tudom, éjjel a faluban mit lehet ebből hallani, de baromi idegesítő lehet. A várnál tartottunk egy pihenőt, ami a ládázás, és a kellemetlen idő miatt kissé hosszabb lett, mint egy normál teljesítménytúrán, majd továbbra is emelkedőn mentünk a zöld rom jelzésen észak felé.
A Hegyes-tető oldalában kissé mérséklődött a meredekség, és már 500 m fölé kerültünk, ellenben át kellett mászni egy kerítésen. Ez önmagában nem volt gond, viszont belül tarvágás volt, és nem volt könnyű átverekedni magunkat a dzsungelen. Néha nem is lehetett látni, hogy hova lépünk, máskor fatörzseken kellett egyensúlyozni. Láttuk már a végét, de nagyon lassan haladtunk. Ott újra kerítésmászás, majd normális erdő következett normális úttal. Zsófi lelkének nem nagyon tett jót ez a rész. De kisvártatva jött egy újabb ilyen, ahol már csalános is volt. Szerencsére ez rövidebb volt, és ha a dolog jó oldalát akarjuk nézni, akkor koncentrálhatunk arra, hogy az erdő hiánya miatt roppant jó kilátás volt a Markazi-tó irányába.
Következő pihenőnket a Mária képes fa mellett töltöttük el a zöld sáv és a romjelzés kereszteződésében. Itt már legalább nem hallottunk az erőmű zúgását, mert a hegy takarásában voltunk. Kis emelkedő következett, rövid erdészeti út, és máris a Markazi kapunál voltunk. Itt a nyeregből lehet lemenni észak felé, illetve itt jön be a kéktúra is. Ezen kellett felmenni a Kékesre kb. 350m szintet. Mivel nem siettünk, kimentünk a Disznó-kőre és a Sas-kőn is pihentünk egy csomót. Itt már szerencsére elég magasan voltunk, rendesen fújt a szél, ami miatt jóval kellemes volt az idő. Kánikulának nyoma sem volt. A pihenőknek hála simán felmentünk Kékesre, ahol újra kajálás következett. Nem is emlékszem, hogy melyik túrán pihentünk ennyit.
Az összes szintet megmásztunk, már csak le kellett menni Mátrafüredre. A sok lehetőség közül a kék háromszöget választottuk. A Jávoros-forrásnál utántöltöttük a kulacsokat, aminek működésére titkon számítottunk. Kezdett elillanni a felhőzet, és ahogy mentünk egyre lejjebb, úgy éreztük, hogy folyamatosan melegszik az idő. Szerencsére a fák miatt árnyékban voltunk. Amíg az Ördög-forrásnál ládáztam, addig a pár percre a többiek leültek, de pár perc után indultunk is tovább. Most már mindenki oda akart érni a célba, ahol úgy döntöttünk, hogy hazaindulás előtt még elmegyünk egyet jegeskávézni.