A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Négynapos tátrai túránk első napi túrája a tavaknál amolyan bemelegítésszerű volt. Második napra valami nehezebbet akartam, de azért a pereméterei gyengébbek legyenek, mint a Kriváňé. A Nyugati-Tátrában nem találtam ilyet: vagy nagy volt a szintkülönbség, vagy túl hosszú volt. Így átnéztünk szembe az Alacsony-Tátrába, annak is az északi oldalára. A Chopokra esett a választás. Igaz, voltunk már ott 2008-ban, sőt, ott is aludtunk fent a Csata pod Csopkom-ban.
Most a Demänovská Dolina-ból indultunk el, de nem azon az úton, ami adta volna magát. Azt ugyanis lezárták. Egy nagyobb kerülőt kellett tenni nyugat felé: először az utcákon, a hotelek mellett mentünk egy jó meredek, de kacsaringós úton, majd egy széles földúton. Ez nyáron MTB turistaút, délen síútként funkcionál. Az utolsó szállodákat elhagyva már nem kellett nagyon sokat menni, és el is értük a jelzett turistautat. Ez újabb sípályára fordított rá minket, ezen cikcakkozva mentünk egyre feljebb. Az időjárás hasonlatos volt a tegnapihoz: felhős, közvetlenül felettünk a felhőalap, ezért elég izzadós. Viszont már északi szél fújt, ami azt jelentette, hogy a front hideg oldalán vagyunk, és hideg, száraz levegő érkezik.
Egy nem működő kajáldánál pihentünk le, jöhetett a szokásos horalky, tatranky meg egyéb nápolyiféleségek, és persze a harribo is. Leülve inkább felvettük a pulóvert, mert nem volt nagyon kellemes egy helyben ülni a vizes pólóban. Annál szarabb volt levenni indulás előtt.
Rátértünk a harmadik, már jóval meredekebb sípályára, ami nyílegyenesen felvitt a csúcsra. Itt is cikkcakkban haladtunk, de jóval kisebbek volt a cakkok, mint eddig. Kicsivel több, mint 300 m szint volt hátra, amit kicsivel hamarabb teljesítettünk is, mint 1 óra. De akkor még csak a felvonó felső állomáson jártunk, a csúcshoz még kellett kicsit bukdácsolni felfelé a kövek között. 18 éve ez még nem volt itt, most mindkét irányból fel lehet jönni lanovkával ide, van egy hatalmas épület, ami szállás is és étterem is, folyik a sör meg a kofola. A régi ház mellette bújuk meg a hegyoldalban. A régivágású túrázók ide jönnek, illetve itt szállnak meg. Ebben is voltak vendégek, működik a hely.
Alig 4 km-t mentünk a hosszú gerincen, ahol a jól megszokott, nagy kövekből kirakott út vezet végig. Ebben csak minimális emelkedők voltak már, kvázi szintben visz az út. De persze csak nagyon kvázi. A száraz szél a felhőket is kiszárította körülöttünk. Amikor felértünk a házhoz még felhőben volt minden, mostanra viszont teljesen kitisztult az idő. Látni lehetett a Magas-Tátrát, a tavat a Liptói-völgyben, dél felé pedig a Mátrát is fel véltük fedezni. Igaz, több kiemelkedésnek is Mátra alakja a volt…
Egy lavinaveszélyes lejtőn indultunk el lefelé, de szerencsére augusztus végén nem volt hó. Messze lent láttuk a szállodákat, a település határában három víztározót. Azok mellett fogunk majd leérni mi is a hegyről, de ez azért eltart majd annyi ideig, mint két integrálás.
A lejtőn megálltunk egy alkalmas helyen, kajáltunk kicsit, majd tovább ereszkedtünk az úton. Ez tett pár kósza kanyart, amíg leért a völgyben futó patak mellé, majd ez mellett egyenesen bevezetett minket az erdőbe. Ahogy mentünk lefelé, egyre hízott mellettünk a patak, és egyre nagyobb áfonyás meg málnás szegélyezte az utunkat. Addig jó, amig brummogást nem hallunk…
Kiérve az erdőből, rögtön ott voltak a tározók, egy kanyar után pedig feltűntek a szállodák. Az egész környék egy orbitálisan nagy síterep, rengeteg felvonóval. Mi rögtön az elején, Biela Púť nevű városrész parkolójában megálltunk, ami azt is jelentette, hogy most végig kellett menni a városon, de ez igazából nem volt olyan hatalmas távolság.
Galéria
