A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Nógrádi sárdagasztós környék következett az OKT-n. Így minimalizálni kellett a sarazást, optimálisan kiválasztva az időpontot. December elején ideálisnak tűnt az időjárás. Napsütés, fagy, előző napokban sem esett.
Szandaváraljáról indultunk, és rögtön le is tudtuk a szint 80 %-át. De szép lassan felmásztunk a hegyre, alkoholfogyasztással együtt. A csúcson volt egy kis szél, ami hidegebbé tette a hőérzetet, úgyhogy nagyon sokat nem maradtunk. Hiába meresztettük a szemünket, a Tátra nem látszódott.
Lesétáltunk Becskére, ismét csak szép lassan, ahol ki kellett találni a táplálkozási logisztikát. Vagy itt eszünk, vagy az erdőben, ahol nem lesz leülési lehetőség, már csak a léghőmérséklet miatt sem. Viszont senki sem volt éhes, úgyhogy továbbmentünk. A falut elhagyva már látszódtak az olvadás jelei. Az árnyékos részeken megmaradt a dér, másutt eltűnt, de még nem volt sár. A Galga-völgyében már nehezebben haladtunk, de továbbra sem volt vészes az út minősége. Főleg ahhoz képest, hogy milyen lehetett volna eső után.
A régi Kisecset állomás mellett mégis megálltunk kajálni. Sőt, az egykori útmenti beton védőkorlátra le is lehetett ülni. Már annak, aki erre igényt tartott. Olyan szerencsénk volt, hogy 2 Bzmot-ot is láttunk. Kicsivel lejjebb, Nógrádkövesden kereszteztek.
A falutól az állomásig futó út már nagyon viseltes, ezen mentünk felfelé, majd nemsokára letértünk róla, és ismét emelkedő következett. Felmásztunk a hegység névadó csúcsára, a Cser-hátra, ami 349 m, és természetesen nem a hegység legmagasabb pontja. De itt valahogy nagyon nem akart vége lenni. Kétbodonyig már végig lejtő volt, egy helyen különösen meredeken hullott alá az út. És itt már jócskán meg volt olvadva, csúszott is a sártól, oda kellett figyelni, hova lép az ember. Leérve a falu szintjére, még nagyobb lett a sár. Itt már ki sem lehetett kerülni, így a faluba beérve cipőtakarítást is kellett csinálni