Ápriliy Lajos emléktúra

Visegrádi Sportcentrum – Áprily szobor – Temető – Áprily sír – Kálvária – Fellegvár – Erdei Művelődés Háza – Áprily-völgy – Áprily emléktábla – Sípálya parkoló – 12-45 elágazás – Mátyás-forrás elágazás – Sibrik-domb – Ispáni-palota romjai – Salamon-torony – Visegrádi Sportcentrum

Érkezés

Visegrád – 12:30

Résztvevők

szabola, Petra

Időjárás

Derült

Leírás

Tökéletes időt választottunk a túrához, hiszen egész túra alatt sütörr a nap. Igaz reggel elég hideg fogadott mikor kiszálltunk a kocsiból. A legrövidebb távra jöttünk, Petra lelkes volt, de azért a realitás talaján kellett maradnunk. Ahogy egyre több túrára eljön, a maximum távot is egyre kijjebb tolhatjuk. De az 26 km-es táv most sok lett volna, a 12 pedig nem ígérkezett elvetemültnek.

A túra Visegrádon járta körbe Áprily Lajos itt tartózkodásának emlékeit. Nem volt fogalmam róla hogy ide kötötte őt sok minden, sőt a sírja is itt van a visegrádi temetőben. Elég sokan voltak a túrán, gondolom a főváros közelsége, a jó idő és a három választható táv mind közrejátszott abban, hogy elég sok induló akadt a rajtban.

Nevezés után indultunk is egyből. Persze itt az elején elég sok túrázó csapatta csordában, nyüzsgött minden, ami elég idegesítő volt. A 12 km-re 5 ellenőrzőpontot tettek, az első pontot a sírhoz. Itt benéztük a pecsételőhelyet, mert bementünk egész a sírig, de ott nem találtunk senkit, úgyhogy lefotóztuk a helyet és mentünk is tovább. Naná, hogy a túra végén kiderült, hogy a temető bejáratánál parokoló kocsinál tanyáztak a pontőrök, de mikor ott voltunk annyira el voltak foglalva egy csapat, a túrán induló haverral, hogy nem is szóltak, hogy hé nem kell pecsét, vazz?

Ezután a fellegvárhoz kellett felmászni, ez volt a túra leghosszabb emelkedője. Elmentünk a kis kápolna mellett és viszonylag hamar fel is értünk a vár alatti parkolóba. A nap sütött, ide nem is raktak pontot. Mentünk is tovább, biztos egyszerűbb lett volna a műúton elmenni a Nagy Villám parkolójáig, de mégis jobb, hogy a kék sávot követtük, még akkor is, ha egy kicsit szintesebb volt. Elvégre mégis csak túrázunk vagy mi. A parkolónál a Mogyoró-hegy felé indultunk tovább, ahol az Erdei Művelődés Házában pecsételték le az igazolófüzeteinket.

Vannak dolgok, amelyek nem jók egy teljesítménytúrában, ide tartozik ha ugyanazt a szakaszt kell bejárni. És nem arról van szó hogy száz métert le kell térni egy pecsételőhelyért, hanem mikor hosszabb távon ugyanott mész. Itt sajnos pont ez sikerült; a Mogyoró-hegy melletti vadasparktól az Áprily-völgy végéig tartó utat oda-vissza megjártuk, mert a pontőr egészen a völgy végében Szentgyörgypusztán várt minket. A völgy nagyon csecse, igazán szép, szerencsére most már víz is folyt az alján, de ez duplázás egy kicsit zavart.

Szent Mihály kiskápolna az Áprily völgy bejáratánál

Itt már azért lazult a tömeg, Mivel iskola rendezte a túrát, ezért belebotlottunk pár iskolás csapatba. A völgyből visszaérve ismerősként köszöntöttük a Mogyoró-hegyet, majd a Salamon-torony felé vettük az irányt. Itt nem találtunk pontőrt, hanem csak a pecsét meg a tintapad volt kirakva, mintegy önkiszolgáló igazolóhelyként működött. Innen már csak vissza kellett gyalogolnunk a sportpályához, ami elég unalmasnak ígérkezett a mobilgát tartója mellett. Az itiner ugyan a Fő utcát írta visszatérési útként, de mi mégis a 11-es útmellett mentünk végig. A Duna hihetetlenül tisztának tűnt.

Végül beértünk, megkaptuk a kitűzőt – nekem 26 km-es adtak véletlenül, majd indultunk is haza, pedig gulyásleves is járt volna, azonban Petra menni akart.

Sajna térkép nincs, a Strava beszart a második kilométer után, vagyis inkább úgy mondom elvesztette a jelet és csak az időt mérte 🙂