A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Már régóta szerettük volna befejezni a Börzsöny csúcsai túramozgalmat és végre egy januári napon eljött a lehetőség hogy meg is tegyük. Kricharddal mentünk, mint eddig mindig. Utoljára 5 csúcs maradt, de sajnos elég messze egymástól, így szóba sem jutott hogy egy hosszú gyalogtúrán igázzuk le a maradék hegyeket. Tehát a terv az volt, hogy autóval közelekedünk és a mindegyik csúcsot külön-külön másszuk meg. Elég korán, fél nyolckor indultunk, szerencsére egy felhő sem volt az égen, napsütéses idő ígérkezett.
1 etap: A Fenyves-hegy. A hegy egészen közel a Dunához található, üdülőövezetben. Lusták voltunk és ameddig csak lehetett autóval mentünk el. Szerencsénkre elég sokáig sikerült eljutnunk. Hobbitelkek sorakoztak végig az út mellett és mi közvetlenül a csúcs alatt parkoltunk le. Hideg volt, hamar neki is indultunk, a hátizsákokat a kocsiban hagytuk. Hamar, kb 500 méter után felértünk a csúcsra…Azaz az egyikre, mert találtunk ugyan egy szép kilátóhelyet, aprócska betontömbbel, de azért megkerestük az igazi csúcskövet is a biztonság kedvéért. Szerencsére nem volt messze. Gyorsan vissza a kocsihoz, majd irány tovább.
2 etap: A Nagy-Kő hegy, amely a Szokolya-Szendehely vasútvonal mellett magasodott. A szokolyai vasútvonalnál álltunk meg. A hely kihaltnak tőnt csak pár kutya ugatta fel érkeztünkkor a környéket. Hogy mi a fene bajuk lehetett? Pedig mindketten rendes, aranyos fickók vagyunk… A meredek hegyoldalnak először neki akartunk indulni, de végül letettünk róla. Utólag bebizonyosodott hogy nem bántuk meg, de erről majd később. A piros sávon indultunk el és terveink szerint le fogunk majd róla térni
és a piros kereszten megyünk fel hegygerincre. Nos a terv jó volt, azzal az egy aprócska bibivel, hogy a piros keresztet nem találtuk meg.Mindegy, most már nekiindultunk a hegynek. Elég hamar és elég meredeken értünk fel a gerincre, majd megtaláltuk a kék sávot és a szinte nyílegyenes úton trappoltunk a kb 1,5 km-re lévő csúcsig. A fák zúgtak a szélben a nap is elbújt e felhők mögé. Megtaláltuk amit kerestünk és itt döntöttünk úgy – elvégre nemcsak aranyosak és szépek, hanem okosak és ügyesek is vagyunk- hogy nem megyünk vissza a nagy kerülőn, hanem szépen lezúdulunk a hegyről. Meredek volt és viszonylag hosszú. Jól tettük,hogy erre jöttünk (felfelé eléggé megszenvedtünk volna), mert míg a felfelé út kb egy óráig tartott, addíg lefelé 20 perc alatt leértünk. Krichard egy kicsit megbuzgerálta a síneket, majd mentünk is tovább a következő delikvenshez.
3 etap: A Gál-hegy. A nap sütött, remek időnk volt. A 12-es út – Kóspallag műút mellett parkoltunk le és elindultunk felfelé a zöld sávon. Kb 2 km lehetett a csúcs. Reggel nem gondoltam, hogy meg tudjuk csinálni az összes csúcsot, de most már szinte biztos voltam benne.Elindultunk. Az eddig fagyott sár kezdett olvadni és egyre többet csúszkáltunk. Krichard a szokottnál is viccesebb kedvében volt: a befagyott pocsolyák jegén ugrándozott és jégtáblákkal szórakozott. Miután kiélte magát, továbbmentünk. Nemsokára egy üdülőházas részhez érkeztünk, ami elég furán hatott itt az erdőben. Tény, hogy egy olyan úton haladt a turistaút, amelyen egy autó elfért, tehát elképzelhető a terület megközelítése, de mégis furcsának hatott. Természetesen még mindig nem tanultam meg, hogy kell felöltözni túrázás közben és természetesen megint rommá izzadtam magam. Találkoztunk pár túrázóval és nemsokára megtaláltuk a csúcskövet. Nem sokat tököltünk, legyilkoltunk egy elég nagy kullancsot!, majd indultunk vissza a kocsihoz. 20 perc alatt vissza is értünk, autó hátuljában ettünk, ittunk, majd nekiindultunk a következő csúcsnak
5 etap: Tar-Péter hegy. Kóspallagról indultunk és a kék kereszten törtünk felfelé serényen a Fekete-hegy és a Tar-Péter-hegy közötti gerincre. Eléggé elfáradtam már – hiába na, nem vagyok formában- de most már megcsináljuk a csúcsot ha törik,
ha szakad. Egész hamar felértünk a gerincre, ahol a megyehatár is húzódott. A terv szerint az egyik jellegsziklánál térünk majd le a kék keresztről és vágunk neki a hegynek, de sehogysem találtuk meg az ominzus követ, így kénytelenek voltunk magunkra hagyatkozni. A hegy délkeleti oldalát azonban bozót, illetve fiatal fák borították, ami között lehetetlenség lett volna haladni. Szerencsére azonban pár száz méter megtétele után találtunk egy földutat, amin elindultunk felfelé. A térképen nem tudtuk azonosítani, de nem volt más választás. Próbálkozásunkat siker koronázta, mert hamarosan egy vágatra bukkantunk az erdőben, ami egyenesen a csúcsra vitt fel minket. Megcsináltuk a helyet, majd irány vissza a kocsi. Végül egész hamar letudtuk az 5 csúcsot és még javában világosban értünk haza. Ezzel befejeztük a Börzsöny csúcsai túramozgalmat.