Nagy-Milic

Elugrottunk egy napra a Milicre. Nem akartunk olyan messze menni Budapesttől, ezért választottuk a Zemplén legmagasabb pontját. Egy körtúrát terveztünk Hollóházáról

2009 Aug 8 | 18 km | -1 m
2009 augusztus 8

Túraparaméterek

A túra hossza

18 km

Szintkülönbség

Szintidő

Legmagasabb pont

896 méter – Nagy-Milic

Indulás

10.30 Hollóháza

Útvonal

Hollóháza -> Nagy-Milic -> Füzér -> Hollóháza

Érkezés

15.00 Hollóháza

Résztvevők

szabola, krichard, feherb, bea

Időjárás

Túlnyomóan derült, száraz, kevés gomolyfelhő.

Leírás

Elugrottunk egy napra a Milicre. Nem akartunk olyan messze menni Budapesttől, ezért választottuk a Zemplén legmagasabb pontját. Egy körtúrát terveztünk Hollóházáról. Onnan a legrövidebb úton mentünk fel a Milicre, majd vissza Füzéren át.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Fokozottan védett rét

A Kéktúra nullás kilométerkövénél parkoltunk le. Az a rohadt GPS már megint nem kapcsolt be normálisan. Eltelt vagy 10 perc, mire meglátta a holdakat. Sajnos a forrásmérő cucc a kocsiban maradt, elfelejtettem a táskába tenni. Pedig rögtön az elején megtaláltuk a Bársonyos-forrást. Bemerítős, kicsit kőből készült „fedele” van. Háromórás az út kocsival idáig, azóta nem is ettem, és délelőtt mindig hamar megéhezek. Amíg szabola a fűben vadászott virágokra, én nekiálltam a zabálásnak. És ha már én is kajálok, akkor természetesen krichardnak is kell. Különben még jobban unatkozott volna. Bea most jött el velünk először, ebből az alkalomból hozott csokis nápolyit.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Nagy-Milic-nyereg

Cserébe visszafogtuk magunkat, megpróbáltuk minimalizálni a csúnya szavak számát. Később kiderült, a könnyebb úton mentünk fel a Milicre. Igazából nem is volt olyan nagyon brutális emelkedő. Egy helyen azt hittük, hogy eltévedtünk, de kiderült, hogy ott csak ritkábban festették a jeleket. Rövidesen elértük a határköveket, a nyeregben Szlovákia felől is jön fel ide turistaút. A csúcson az országzászlótartó oszlop igazából már szlovák oldalon van. A növényekről szóló ismertető tábla is, ennek megfelelően csak szlovák szöveg van rajta. Az oszlop le van alapozva szürkére, rajta mindkét oldalon a szlovák címer. Amikor kéktúráztunk úgy emlékszem, hogy legalább az egyik oldalon a magyar címer is ott volt. De annak már majd 10 éve.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Oszlop a fák mögül

Átugrottunk Szlovákiába geoládázni. Úti okmány nélkül, szóval határt sértettünk. Ismételt rövid kajálás után indultunk tovább Füzér felé. Errefelé hirtelen szakad le a hegyoldal, egy viszonylag hosszabb, meredek szakasz jön. Esőben biztos nagyon faszán csúszhat. Most szerencsére porzott, annyira száraz volt minden. A meredek lejtőért cserébe viszont jó hosszan szintben megy az út. A füzéri vár nem látszik innen, hiszen előttünk van, arra pedig nem látni az erdő miatt. Tőlünk balra Pusztafalu látszódott. A várba nem mentünk fel, nem igazán akartunk nagyon későn hazaérni. A forrást természetesen nem tudtuk megmérni.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
A Vár-forrásnál

Füzérről már csak egy hegyet kellett megkerülni, hogy visszaérjünk Hollóházára. A piros jelzésen kellett volna menni, ami egyszercsak eltűnt. Mi inkább azokat a kis, barna táblákat követtük, amelyekre a VÍZ felirat volt írva. Ezek egy viszonylag széles, nem gazos út mellett voltak, ami szintén Hollóháza felé kanyargott. Leérve a műútra fedeztük fel, hogy a jelzés egy dzsindzsáson át ér ki az útra. Azt hiszem, jó választás volt, nem a jeleket követni. A műúton még 3 km-t kellett gyalogolni, mivel a falu másik végén volt a kocsi. Elvileg végig emelkedő, de nem volt vészes. Nagyon tetszik ez a környék, kár, hogy olyan messze van. Bár igazából pont az a jó benne.


Térkép

Zöld zóna

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk

Lómenta

Mentha longifolia

Szőrös kenderkefű

Galeopsis speciosa Mill.

Őszi vérfű

Sanguisorba officinalis L.

Vízi peszérce

Lycopus europaeus L.