A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Elmentünk a Bükkbe forrást keresgélni. Ha már a tavaszi Bükki Források teljesítménytúrával elkezdtük a Bükk forrásai túramozgalmat, akkor most adódott egy alkalom, hogy a hiányzó források közül felkeressünk még párat. Azaz nem az alkalom adódott, hanem mi kerestük az alkalmat. Upponyban találtunk szállást és onnan mentünk át a Bükk északi részébe. Több kis kirándulás tettünk, elsősorban azért hogy Judit és Vencel is el tudjanak jönni velünk. Elsőnek a két főúthoz közeli forrást, a Hárs kutat és a Lajos forrást kerestük meg. A Hárs kút a lillafüredi műút mellett, a pisztrángtelep közelében fakad, egy rövid kaptatón kell felmászni a forráshoz, amely mellett egy erdei pihenő is található. A forrás maga foglalt és szerencsére nem bemerítős, így tudtunk mérni is:) Miután fotózkodtunk, felíruk a megfelelő kódot mentünk is vissza a kocsihoz, majd hazafelé még a Lajos forrást is megkerestük, amely teljesen ki volt száradva.
Aznap délután mentünk el a hosszabb kirándulásra, de most csak 4-en. A műút mellett hagytuk az autót és onnan tettünk egy körsétát. A cél az Ámor, a Mária és az Örvényes forrás volt. A térkép még jelzett ugyan egy Szilvia forrást is de az nem szerepel a felkeresendő listában, na meg útközben hiába meresztegttük a szemünket nyomát sem láttuk a földút mellett semmilyen forrásnak ott ahova a térkép jelölte. Na persze ez nem jelenti azt hogy nem volt ott, de idő hiányában nem keresgéltük. De mielőtt elindultunk volna a körtúránkra, még a műút mellett található, favályúban csordogáló, névtelen forrást azért megnéztük. Alig száz méterre volt attól a ponttól ahol megálltunk. A forrás gyűjtőmedencéje– ami az úttól egy kicsit távolabb, kb 10 méterre lehetett- majdnem teljesen kiszáradt, de úgy látszik valahol mégis csak felszínre jutott, mert a vályúban elég rendesen folyt a víz. Miután mértünk, elindultunk a körsétára. Nemrég a Bükkben egy szélvihar miatt jelentős károk keletkeztek – a média is harsogott róla – és pechünkre pont arra a részre vetődtünk ahol a pusztítás a legnagyobb mértékű volt. Derékba tört fák, gyökerestől felforgatott erdő. Nem volt szép látvány. A Mária forrásig egy sima földúton még aránylag gyorsan és könnyen eljutottunk. Útközben megkerestük még a Ágnes forrást is. A pár száz méterrel távolabb lévő Mária forrás mellett szintén pár pad és egy házikó.
Innen a kék kereszten mentünk tovább a völgybe, az Ámor forrás irányába. A lerombolt erdő a schneebergi kidőlt fenyőfás hegyoldalra hasonlított, bár itt azért kicsit járhatóbb volt a terep. A kidőlt fákon átmászni néhol nem is volt könnyű. A pár száz méteres távot jó sok idő alatt tettük meg. Szerencsére lejjebb már normális volt a terep és ott tudtunk haladni tovább a turistaúton. Elhagytuk a kék háromszőg -kék kereszt találkozási pontját, és tovább haladtunk lefelé a völgyben . A turistaút néhol a patak közvetlen közelében, illetve a patakban folytatódott, a sziklák által összeszűkített szorosokban. Már-már Rám szakadék érzésem volt. Nemsokára megtaláltuk a keresett forrást, de ez is ki volt száradva. Visszafelé úgy gondoltuk rövídítünk, meredeken felszakadtunk a hegyre és nem mentünk vissza a kék háromszög- kék kereszt találkozásáig. Fel is caplattunk a meredek hegyoldalban, még szerencse hogy nem nehezítették bokrok a haladást. Nemsokára megtaláltuk a piros háromszög jelzést, amelyen egészen a piros sávig mentünk, nagyjából szintben. A kocsi kb 700 méteren, az Ámor forrás pedig valamivel 400 méter alatt feküdt, szóval a két pont között 300 méter szintkülönbség volt, és a piros sávon még csak 500 méteren meneteltünk. Itt kezdett sötétedni.
Ha nincs a terepmászás lefelé a kidőlt fákon, akkor még mire leszáll az este már visszaértünk volna a Mária forráshoz, de így esélyünk sem volt. Feherb egyre jobban felmérgelődött, mivel a GPS-en nem látszódtak a turistautak és ha hozzávesszük azt hogy a térkép sem oda jelölte a piros sávot ahol az volt, hát tényleg adhatott némi aggodalomra okot. De egyelőre csak ő idegelt rajta, mi nem izgattuk magunkat. Minden második mondata az volt, hogy :K***** nem tudom viccesen venni a dolgot, minden első pedig az hogy: Soha többé nem jövök túrázni. Pár percnyi ideges tanakodás után azért megtaláltuk a kék sávot és nem sokkal később a félig kiszáradt Örvényes forrást is. A legmeglepőbb számomra, hogy embertömeg mászkált a besötétedett erdőben. A nyirkos sötétség jéghideg ujjaival alattomosan körbeölelt minket (csak hogy legyen valami költőies is a leírásban) és szerencsénkre a feherbnél volt egy fejlámpa, így nem kellett teljesen sötétben mászkálni. A kék sáv, amin visszafelé indultunk el a Mária forrás irányába, járhatatlan volt a ráajta keresztbedőlt fák miatt, így ismét árkon bokron keresztül kellett előrébb jutnunk. Sötétben. Szerencsére a terep nem volt olyan vészes mint a túra elején a kék kereszten, de azért itt is kerülgetni kellett a romokat. A feherb totál ideg volt de mi nem aggódtunk. Sőt!:)
Végül nagy nehezen eljutottunk egy földútig, ahonnan teljesen a GPS-re hagyatkozva – milyen jó hogy megjelöltük a forrásokat! – próbáltunk visszamenni keresztül – kasul az erdőn a Mária forráshoz. Ami végül nagy nehezen sikerült is. Innen már hamar elértük a kocsit, a feherb is lecsillapodott, mint egy CB miután kivillámlotta és kidörögte magát. Másnap még felkerestük a hatodik kiszemelt forrást, amely a dédesi várrom alatti völgyben fakadt és nem meglepő módon Vár-forrásnak hívják. EZ szerencsére nem volt kiszáradva így mérni is tudtunk.
Galéria
