A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Fülekre reggel átvitettük magunkat kocsival, onnan 7 órakor indult az Ipoly gyorsvonat Jesenské-Sajólénártfalva-Plesivec-Rozsnyó útvonalon át Kassára. A vonat három másodosztályú kocsiból állt, és egy Búvár állt az élén. Reggel a félhomályban nem láttuk, csak leszálláskor, hogy nagyon szépen van lefestve, szinte új. A Michaela nevet kapta. De nem mondhatni, hogy nőiesen húzta a vonatot, végig 80-100-zal mentünk. A 164 km-t alig több, mint 2 óra alatt gyűrte le a vonat, ez kb. 80-as átlagsebesség. (Csak összehasonlításképpen: a Bp.-Nagykanizsa vonalon a gyorsvonatok 60-nál lassabban mennek, Miskolcra az IC síkvidéken 90-es átlagot produkál). A vonatunk hegyek között kanyargott, egy nagyobb vízválasztón ment át, közben 8 megállója volt. A járművek terén viszont talán mi jobban állunk.
A vasútvonal tulajdonképpen végig a magyar határral párhuzamosan kanyarog. Lassújel szinte alig volt, a pálya szakaszosan kétvágányú, nem villamosított. A drót csak Kassa környékén jelent meg, ahogy elértük a Hernád-völgyi vasútvonalat, ahol a Miskolc felől érkező vonatok is járnak, illetve a Kassa melletti acélgyárat. A legnagyobb közbülső állomás Rozsnyó. Nem volt nagy forgalom a vonalon, keresztre nem is kellett várni, és csak egy-két állomáson láttunk motorvonatokat, szlovák Bzmot-okat. Napi négy gyorsvona megy végig a vonalon Kassáról Zólyomba, de egy továbbmegy Pozsonyba. A személyvonatok csak amolyan elővárosi forgalmat bonyolítanak le Kassa és Losonc környékén.
A legszebb rész Rozsnyó környékén van, ahol a Sajó összeszűkült völgyében megy a vonat. Délre a Szlovák Karszt van, északra pedig a Szlovák Érchegység húzódik, utóbbiban már 1200 m magas hegyek is vannak, igaz, azok távolabb a vonaltól. A vonat a mészkősziklák között fut be Rozsnyóra, majd elkezd melkedni a pálya. A völgy olyan szűk, hogy akkor (fél 9 körül) még nem sütött be a nap, és ködfoltok is voltak. A legmagasabb pont egy alagútban van, onnan kijőve verőfényes napsütés fogad. Ez már a Hernád vízgyűjtője, és a Bódva völgye. Kassához közeledve feltűnik a Zemplén, illetve annak szaki folytatása. Egyre több a gyártorony, Kassa külvárosában pedig a vasútvonal mellé települt putrik.
Kassán 7 óránk volt. Körbenéztünk a Belvárosban, ami nem túl nagy, de szép házak sorakoznak az főutcán. Természetesen sétállóutca, és egy nem használt villamosvonal is végigvezet rajta. Nincs már felsővezeték, állítólag nyáron lóvasút üzelem rajta, mint turistalátványosság. Most karácsonyi kirakodóvásár volt a síneken, de lehetett itt kolbászt zabálni, forralt bort, mézbort inni. Érdekes módon sztrapacskát nem láttunk sehol. A dóm altemplomában van többek között Rákóczi és Bercsényi sírja is. Furcsa volt, hogy körülöttünk mindenki szlovákul beszél, és bemegyünk egy belvárosi templomba, ahol a sírok tele vannak piros-fehér-zöld szalagokkal. Ugyanilyen élmény a Rodostó is. Felépítették Rákóczi rodostói házának másolatát, ahol múzeum üzemel. Hallani pár magyar szót a városban, a dómban is magyarul mondta el a bácsi a tudnivalókat, és az étteremben is magyarul beszéltünk a pincérnővel.
Zolcsi villamosmániás, körbefényképezte a Tátrákat, és mivel volt időnk, elmentünk villamossal a U.S. Steel „belépő tér” végállomásra. Ez az acélgyár, ami nem közvetlenül a város mellett, hanem attól kissé távolabb épült. A belvárosból 25 perc villamosozással érhető el, és az R jelű járatok mennek el a gyárig. A villamosközlekedésről is az mondható el, mint a vonatokról. A villamosok jobban le vannak pusztulva, mint Pesten, viszont gyorsabban mennek, nem fékeznek le annyira a váltóknál, és ezen a vonalon még a városon belül is ritkábban vannak a megállók. Autómata mondja be mindig a nasledujúci zastavka-t. A végállomás (belépő tér) egy mini villamospályaudvar egy érkező és két induló vágánnyal. Mellette buszpályaudvar is van. Mi két óra után, múszakváltáskor voltunk ott, akkor van a legnagyobb tömeg.
Hazafelé a Gömör nevű gyorsvonattal jöttünk Fülekig. Most is Michaela volt az élen. Sötét volt, fényképezni már nem nagyon lehetett. Egy pár képet csináltunk csak az állomáson. Füleken végül is felszálltunk a Somoskőújfalura igyekvő szlovák Bzmot-ra. Kiderült, hogy a sztrájk ellenére elmegy odáig. Fel volt újítva, modern utastájékoztatás, viszont baromi kényelmetlen az ülése. 3+2-es elrendezésűek a helyek. A közbülső kisebb állomásokon jeleznie kell annak, aki le akar szállni. És még valami fontos dolog. Akinek nílvános WC-re kell mennie, jó, ha tudja, hogy a WC-s néni megkérdezi, hogy pissoir vagy kabinka kell-e neki. Ugyanis a kabinka drágább.
Galéria
