A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Második – rövidebb – túránk a Bakonybél melletti kis szurdokhoz vezetett. Valaki másnapos volt, valaki a kevés alvástól kialvatlan, ráadásul a szurdokban lévő vadregény – ki tudja, hogy száraz lábbal mennyire átkelhető a patak, bedőlt fák, csalán, szúnyog, tigris – miatt ez a távolság pont elég is volt.
A szent kút mellől indultunk, és rögvest felmentünk jó sokat egy dombtetőre, ahonnan látszódott a Kőris-hegy erdeje, a tetején a gigantikus golflabdával. Pár kanyar a tetőn jobbra-balra, majd egy huszáros levágással lent is voltunk a Bányász-kútnál a domb aljában. Innen mentünk be a szurdokba, ami legfeljebb csak pár száz méter hosszú. A patak lényegében kitöltötte a völgyet, a felnőttek óvatosabban, a gyerekek merészebben ugráltak az ágakon és a köveken. A vége előtt kicsivel már látszódott, hogy itt bizony csak úgy tudunk továbbmenni, ha felvesszük a gyerekeket, de akkor sem tuti a száraz lábbal való átkelés. Ketten mentünk csak tovább Noémivel, fel az Oltár-kőre a ládáért, a többiek visszafordultak.
A Bányász-kútnál találkoztunk újra, ők kajáltak az asztalnál, ahol nem jutott mindenkinek hely. Demokratikusan úgy döntött a társaság, hogy megkerüljük a dombot, és egy kicsivel hosszabb, de emelkedő nélküli úton megyünk vissza a parkolóba.