A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Egy héttel azután jöttünk el erre a kirándulásra, hogy Zsófival Bélapátfalván befejeztük a háromnapos bükki vándortúrát. Már régen fel akartam jönni amúgy ide, és most remek alkalom kínálkozott.
A felújítás alatt lévő apátság mellett parkoltunk le a frissnek tűnő parkolóban. Magába az apátságba nem lehetett bemenni, fel is volt állványozva, még az előtte lévő forráshoz sem lehetett odamenni. Itt elhagytuk a kék jelzést, és elindultunk felfelé a Bél-kőre. Azon az úton haladtunk, amerre annak idején felmentek a teherautók a bányába. Le volt aszfaltozva, de mostanra eléggé megromlott az út minősége. Most már nincs rajta forgalom, bicajjal használható.
A bányaudvarba még a Bél-kő csúcsa előtt le kell térni. Egy hatalmas, kb. vízszintes placcra ér ki az ember, amelynek az elejében egy kis magaslat van, a másik oldala pedig maga a hegy. A bánya szélén le lehet látni az alattunk elterülő Bélapátfalvára és látszik az apátság is a hegy lábánál. Természetesen kimentünk a bánya elejébe is, itt pihentünk le, és ettük meg az otthonról hozott, a rögös úton a dobozban kissé összetorlódott süteményt.
Feljebb két kilátópont is van. Az egyik nem sokkal a nagy bányaudvar felett, a másik maga a hegytető, ami 815 m. Ezzel tulajdonképpen elértük a túránk legmagasabb pontját, és innen már lefelé vezet az út. Azaz csak vezetne, mert én meg akartam nézni egy angyalszárny alakú sziklaképződményt, ami fokozottan védett területen van, kb. 100 m-re a jelzett turistaútról. Ehhez le kellett menni, majd újra visszamenni, de nem teljesen a hegytetőre.
A Messzelátó-hegy nyergébe értünk vissza, ahol az OKT is tesz egy végső kanyart, mielőtt lejönne a Bükk-fennsíkról. Itt ismét pihentünk egy padnál, majd már megállíthatatlanul jöttünk le ugyanazon az útvonalon, mint egy héttel ezelőtt. Csak most nem lógott az eső lába, és nem voltunk annyira elfáradva. Útközben csak én álltam meg az Imecs-forrásnál és a Lóczy-forrásnál.
Galéria
