Börzsönyi kirándulás

Túraparaméterek

A túra hossza

20 km

Szintkülönbség

1090 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Nagy-Hideg-Hegy – 864 méter

Indulás

9.45 – Nagybörzsöny

Útvonal

Nagybörzsöny – Hegyes-hegy orom – Oldaltmászó kút – Nagy-Inóc – Magas-Tax – Rakodó – Nagy-Hideg-Hegy – Királyrét – Nagybörzsöny

Érkezés

16.40 – Nagybörzsöny

Résztvevők

szabola, juhi, krichard

Időjárás

Borult, hideg csapadékos idő. Egész nap esett az eső. Délutánra felszakadozott a felhőzet és néha a nap is kisütött.

A hétvégére nem igazán mondtak jóidőt, de azért nekivágtunk a Börzsönynek ismét. Szóba jött még a Bujáki Kikelet vagy a Szúadó is, de emellett szavaztunk mindhárman. Pénteken iszonyat rossz idő volt, csak bízni tudtunk abban, hogy a modellek által adott előrejelzések beválnak és csak elenyésző mennyiségű csapadékkal fogunk találkozni. Na persze. Egész nap esett:); ilyen túrán még nem vettem részt, ahol egyfolytában áztam volna. Jó, igaz, délutánra – úgy 3/4-4 körülre elállt az eső, néha még a nap is kisütött, de ez abszolút nem vígasz. Még inkább idegesítő, hogy másnap szikrázó napsütés volt. Nem indultunk korán, háromnegyed 10-kor szálltunk ki a kocsiból Nagybörzsönyben. Célunk elvileg 5 csúcs lett volna, de túllőttem a célon és csak három lett belőle. A feherb felhívott minket,hogy számítsunk hóra is, mert a Bükkben 700 méter felett már havazik.

Esőben indultunk el az első csúcs, a Hegyes-Hegy orom irányába. Meredek, kb 1 km-es kaptató visz fel, szinte nyílegyenesen a csúcsra. Meg is izzadtunk a kricharddal mire felértünk. Juhi már az elején lehagyott minket, gyorsabb tempóra kapcsolt, de azért szerencsére egy kétes elágazónál megvárt minket, mert különben elment volna Kenyába és soha többé nem látjuk, maximum valamelyik National Geographic újság címlapján, fedetlen keblű néger asszonyok társaságában. A sok eső miatt a talaj sáros volt, többször meg is csúsztam rajta. De azért csak felértünk. Nem volt jó idő egyáltalán, a magasabb csúcsok felhőbe burkolództak, a szél fújt, az eső esett. De azért még mentünk tovább.

A következő csúcsunk a Nagy-Inóc volt, amelyre nem vezetett turistaút. Az Oldaltmászó kút mellett kíséreltük meg a feljutást a hegytetőre: letértünk a turistaútról (s+) és nekiindultunk a forrástól felfelé induló völgynek. De hamar otthagytuk, és elindultunk a gerinc irányába; a meredek emelkedőt lassan, fától-fáig tettük meg. Végül felértünk a gerincre, de még azért kellett felfelé menni pár száz métert, mire megtaláltuk a csúcskövet. A Nagy-Inóc felhőbe burkolódzott, az eső néhol átváltott hóba, a szél is fújt, úgyhogy nem a legkellemesebb időpontban másztunk fel oda. Nem is tököltünk sokat, hanem indultunk tovább.

Cél: a magas-taxi turistaházhoz vezető út. A Nagy-Inócról lefelé, az erdőn keresztül caplattunk, a szél elég erősen fújt, az eső továbbra is esett. Elég meredek lejtőkön keresztül végre elértük a műutat. Itt derült ki, hogy a mai napra tervezett 5 csúcs nemigen fog sikerülni, de azért még bíztam benne. Hamar elértük a turistaházat, és gyorsan felugrottunk a Magas-Tax-ra. Szerencsére nem kellett sokat felfelé menni, ráadásul egy földút vezetett a csúcs irányába; 4-500 méter után már fent is álltunk a csúcson és indulhattunk visszafelé. Átvágtunk a turistaház előtti réten, majd a Rakodó felé vettük az irányt. A tervben még a Miklós tető és a Várbükk szerepelt, de a aRakodónál a borzasztóan kellemetlen idő, illetve az hogy már fél kettő volt arra a józan döntésre készetett minket, hogy hagyjuk ki a két csúcsot, majd legközelebb, jobb időben visszajövünk.

Az új terv szerint felmászunk a Nagy-Hideg-Hegyre majd onnan egyenesen (K négyzet – K kereszt) Nagybörzsönybe megyünk. A Nagy-Hideg-Hegyen juhival bementem a turistaházba átöltözni, mert teljesen leizzadtam. Krichard nem jött be, mert azt mondta ha bemegy akkor nem tud majd kijönni. Áldottam az eszem, hogy hoztam magammal egy váltás polót és pulóvert, mert így már abszolút nem fáztam. Indultunk is tovább. Amint lejjebb értünk a kellemetlen szél alábbhagyott és melegebb is lett, ráadásul át is öltöztem; sokkal kellemesebben éreztem magam. Gyorsan haladtunk – elvégre lefelé mentünk. Az elmúlt csapadékos napok a börzsönyi patakokat rendesen megduzzasztották, több patakon kőről kőre ugrálva keltünk át, de voltak amelyeken száraz lábbal nem tudtunk átkelni. Mint említettem, a túra vége felé a nap is kisütött néha-néha, és mikor beszálltunk a kocsiba már az eső sem esett. Az ülésre, került egy nylonfólia, mert úgy néztem ki mint egy vaddisznó. Hogy miért? A krichard szavaival:” Amint meglátsz egy virágot, egyből belefetrengessz!”:)

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk