Leírás

A Budai-hegység a Dunántúli-középhegység, és egyben a Dunazug-hegység legkeletibb tagja. Északról a Pilis, délről a Tétényi-fennsík, nyugatról a Zsámbéki-medence, keletről a Duna határolja. A középidei mészkő és dolomit mellett újabb keletkezésű édesvízi mészkő, hárshegyi homokkő, márga építi fel. Az üledékes kőzetek rendesen átadták magukat a karsztosodásnak, így a hegységet szinte keresztül-kasul átjárják a barlangok, legismertebbek közülük a Pál-völgyi, a Mátyás-, illetve a Ferenc-hegyi barlang.

Kevés a felszínen fakadó forrás, kvázi nincs is, viszont a peremén sok hőforrás található, mint például a Rákóczi-fejedelem forráscsoport a Gellért-hegy tövében, vagy a többi budapesti híres fürdőt tápláló hőforrások, azonban ezeknek a forrásoknak a vizei a Bakonyi részről származnak. A Budai-hegység karsztos vizei északabbra jutnak felszínre, mint például a Margit-híd budai oldalán található Malom-tóban, illetve az északabbra fekvő langyosabb hévforrások vizeivel keverednek, mint a Római-fürdő. A csúcstól északra Nagykovácsi mellett ered Budapest legnagyobb időszakos vízfolyása, az Ördög-árok, ami a Remete-szurdokon és a Tabánon át a Gellért-hegy mellett éri el a Dunát. A nyílt árok akadályozta a város fejlődését ezért a fővároson belül a föld alá vezették, ráadásul épületeket is emeltek a boltozatra, aminek súlyos következménye lett, mivel 1875-ben egy hatalmas felhőszakadás miatt megáradt víz felszakította a boltozatot, ledöntötte a házakat. Az újjáépítés már megfelelő körültekintéssel történt.

Változatos az erdők összetétele: legjellemzőbb a gyertyános-tölgyes, hárs, kőris, juhar, gyertyán, amelyek többnyire egyszerre fordulnak elő. A térség délies klímájára a növényzet szubmediterrán fajai utalnak, amelyek elsősorban a nyílt élőhelyeket részesítik előnyben. Ezek a nyíltabb részek inkább a hegység déli részén találhatóak meg; a csúcstól délre, a Fekete-hegy délies lejtői is pont ilyen területek. A dolomitjelenség is növeli a hegység flórájának változatos összetételét, amelynek lényegét az adja, hogy a dolomit nem nagyon mállik, viszont jelentősen aprózódik, így a képződött törmelék folyamatosan mozog a domb és hegyoldalakon, nem engedi azokat teljesen befüvesedni. Mindehhez hozzájárul a dolomit felszínén kialakuló mikroklíma, amely az északi oldalon hűvösebb és párásabb, így kedvez az alpi és havasi fajoknak, míg a délies lejtők hamar felmelegszenek, ezért itt a szárazságtűrő és fénykedvelő növények tenyésznek. Pont ilyen délies dolomit lejtőn él, ráadásul itt a Budai-hegységben hazánk legértékesebb növényfajai közül kettő, a magyar méreggyilok és a pilisi len. Milyen érdekes, hogy ezek a dolomit felszínek messziről pedig csak kopárnak és sivárnak tűnő hegyoldalak!

A főváros közelsége nem kedvez az állatvilág számára. A hegység Dunához közeli területei, szinte teljesen beépültek, csak pár kisebb csúcs emelkedik ki, mint például a Sas-hegy. De a távolabbi részeken is elég sok turista, szabadidős tevékenységet űző, kerékpáros fordul meg. Főként azokkal az állatfajokkal találkozhatunk, amelyek az ember közelségét illetve az emberi tevékenységet tolerálják. Ilyenek többek között a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest, fekete rigó, vörösbegy. A ritkább madarak elkerülik a hegységet, viszont élnek ritkább hüllők, mint például a haragos sikló vagy a pannongyík.

A csúcson épített, 2006-ban felújított, majdnem 25 méter magas kilátó van, amely Csergezán Pál természetfestőről, grafikusról kapta a nevét.

Megközelítés

Nagykovácsiból a Z-Z háromszög útvonalon 4,6 km, 210 m szint.
Hidegvölgyből a Z háromszög jelzésen 3,5 km, 260 m szint.

Források: Somlyay Lajos – A Budai-hegység florisztikai növényföldrajzának fő vonásai
https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/budai-tajvedelmi-korzet/budai-tajvedelmi-korzet

Térképrészlet forrása: XX.század eleje