A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Felsőpetényben már az első turistajelzés sem volt valami bizalomgerjesztő, egy elég kopott jelet találtunk egy kőhidon a kocsma mellett. Aztán ez így is folytatódott, főleg Ősagárdig voltak szarok a jelek. Minden elágazásnál tippeltünk, hogy vajon merre kell menni, és ugye a térképen nincs rajt minden kis ösvény. Az első tévedésünk egy erdős domboldalban történt, de nem nagyon tértünk el az úttól, megpróbáltunk mindig irányban menni. Alig tudtuk áthámozni magunkat az ágakon. Amikor minden zöld, gondolom még rosszabb a helyzet. Ősagárd előtt egy gerincen megy az út, erről nem találtuk a jobbra kanyarodó utat, ami nekünk kellett volna, kerültünk egy keveset. A faluban sajnos zárva volt a kocsma, de szereztünk egy Ősagárd Labdarúgó Klub feliratú bélyegzőt.
Kajálás után indultunk tovább, lankás domboldalakon mentünk most már jobb minőségű jelzéseket követve. A távolban már látszódott a Naszály, utunk egyetlen nagy emelkedője. A fényképezőgépből már fogyott az elem, elfelejtettük őket feltölteni, de krichard szerencsésen bele is nyúlt az utolsó képbe, amit nagy nehézségek árán sikerült összehozni, miután sokáig pihentettük és melegítettük az aksikat, levettük a vakuzást, és még véletlenül sem zoomolgattunk előtte. Ez meg belenyúl vazzeg! Persze csak poénból, nem is sejtette, hogy elkapta pont azt a tizedmásodpercet, amikor exponált a gép (természetesen ezt is gyorsan csinálta). Otthon vettük csak észre a dolgot. Azt hiszem a Naszály nem fog a kedvenc helyeim közé tartozni. Meredek emelkedővel indult, aztán egy kis pihenő a Kopasz-tetőnél, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt Ősagárd felé, a különböző őszi színekben pompázó erdő fölé. A csúcs előtt még egy rövidebb meredek szakasz jött. A kilátóba nem mentem fel most sem. Felfelé megizzadtam, most viszont kezdett hideg lenni, és a hegy északi oldalán megyünk majd le. Fel is kellett venni a pulóvert. A Katalinpusztára vezető ösvény elég viszontagságos. Meredek, oldalazva kell menni, és össze-vissza kidőlt fákon kell átmászni. Nem valami kényelmes út, és lassan is lehet rakta haladni. Szerencsére nem volt felázva a talaj, sárosan kész halál lehet. A hegy alsó szakaszán már jobb az út, ott gyorsabban is lehetett menni, viszont a jelek eléggé össze-vissza voltak festve. Mintha pont a kereszteződésekbe nem festettek volna. A végén pedig már abszolút nem is kerestük a jelzéseket, csak a főúton haladó kocsik hangja irányába mentünk. Itt már sötétedett, az erdős részeken már alig lehetett látni valamit, két órába telt míg leértünk ide a Naszályról. Egy évvel a túra után írom a leirást, azóta a jeleket kijavították, Felsőpetényben a kőhidon lévő jelzés legalábbis teljesen jó volt. Tavaly a neten többek is szidták ezt a részt a rossz jelek miatt. Ősagárd előtt már át van festve a jelzés az atlaszhoz képest.