Kreuzjoch

Túraparaméterek

A túra hossza

21 km

Szintkülönbség

1300 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Kreuzjoch – 2550 m

Indulás

07:45 Gerlos

Útvonal

Gerlos -> Kreuzjoch -> Isskogel -> Gerlos

Érkezés

15:15 Gerlos

Résztvevők

szabola, juhi, krichard, feherb

Időjárás

Borult, a túra első felében kis és közepes intenzitású esővel. Amikor elállt az eső, feljebb ment a felhőalap, és javult a látás.

A második nap egész nap esett, amit arra használtunk fel, hogy utaztunk egyet a Zlliertalerbahn-nal Jenbachba meg vissza. Ha kicsit szemfülesebbek vagyunk, még gőzössel is mehettünk volna, de nem voltunk. Így maradt a dízelvontatás, és egy kis vonatfotózás Jenbach-ban.

Felértünk egy széles útra, ami nem volt leburkolva, de autók is közlekedtek rajta. Szembejött például egy tejszállító teherautó. Emiatt nem is volt meredek, gyorsan haladtunk rajta, mégis emelkedtünk. Egy patakátkelés lett nehezebb, mert meg volt áradva, és oda kellett figyelni, hol milyen köveken ugrálunk át rajta. Nekem ez nem sikerült tökéletesen, belefordult egy pillanatra a lábam a vízbe, és a cipőmbe is belefolyt a víz.

Nem a gerincen mentünk fel, hanem megkerültük a hegyet, és kelet felől értük el a csúcsot, ezért a rövidebb volt a térképen pöttyözött szakasz. Közben az eső is egyre hosszabb időre állt el, cserébe belementünk a felhőbe, és szart se láttunk. A csúcs alatt 300 m-re tértünk le az útról, itt voltak a síliftek felső állomásai. innen már gyalogösvényen mentünk tovább. Megjelentek az első hófoltok, alig 2300 m-ren, tehát az előző napi csapadék egy része itt hó volt. A cél előtt nem sokkal volt egy rafkós elágazó, ezért itt megvártam a többieket. Az itt lévő apró hófoltok a 30 m-rel feljebb lévő csúcson már összefüggő hóleplet alkottak.

A csúcson volt egy kereszt és egy pad. Kilátás semmi. De legalább már nem esett. Sapkát azért kellett feltenni, de a kesztyűre még nem volt szükség. Útközben módosítottunk a terven, nem a gerincen mentünk le, ahogy elsőre kigondoltuk, hanem visszafordulva, de a síliftek felé, az Isskogelt útba ejtve mentünk le Gerlos-ba.

Visszamentünk a liftekig, kb. 20 m-t kaptattunk az Isskogelig, és ott már embereket is láttunk. Ők a lanovkával jöttek fel, onnan tényleg csak egy laza séta ez a két hegy. Közben feljebb került a felhőalap, továbbra is borult volt, de alattunk le lehetett látni a völgybe, sőt, távolabb a Gerlos hágó alatt lévő víztározót is láttuk. Innen már csak javult az idő. A nap ugyan nem sütött ki, de a látás egyre jobb lett.

Ezzel párhuzamosan egyre több emberrel találkoztunk. Kivételesen mi mentünk le, és ők jöttek felfelé. A legvégén még egy meredek lejtő állta utunkat, a lejtő alján már a falu kezdődött. Még szerencse, hogy nem errefelé indultunk el felfelé, mert kész halál lett volna feljönni rajta.