A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Harmadik túránk hasonló volt az elsőhöz. Most is egy levadát néztünk meg, méghozzá a Levada Faja do Rodrigues nevűt. Annyi különbség volt, hogy ez rövidebb, cserébe van rajta egy 1 km hosszú alagút. És nem ez a leghosszabb a szigeten. Parkoló nem volt, és autó sem, kvázi mi voltunk az elsők. Illetve egy helyi bácsi, aki amolyan levadakarbantartó volt. Végigjárta az utat, megnézte, hogy minden rendben van-e, és ha gond van valahol, és egyedül meg tudja csinálni, akkor elintézi azt is.
Hasonlóan a hegyoldalban kanyargott ez az útvonal is, mint az előző levadás túra, de jóval szűkebbek voltak a patakvölgyek, amiket kereszteztünk, így kissé vadregényesebb volt. A sziget közepén van egy magasabb régió, kvázi magashegyi rész. Persze nem sziklahavasokra kell gondolni, hanem ahol nincs olyan buja növényzet, mint itt. A sziklaoldalak onnan szakadlak le arra a helyre, ahol a mostani és az első túraútvonal vezetett. Néhol függőlegesen, néha olyan meredeken, hogy ösvénynek durva, de termőtalaj meg tud rajta maradni, és erdő is nő rajtuk. Ha valakinek megvan a legleslegelső Jurassic Park film azon jelenete, amikor az öreg csóka helikopterrel viszi az unokáit meg a geológusokat a dinókhoz, és egy full erdővel borított völgyben megy a helikopter, akkor annak írom, hogy ez a hely pont ilyen. Nyílván más fajok vannak itt, mint Costa Ricán, de a feeling hasonló. Emberevő pókok, tűzhangyák sincsenek. De vannak ugyanolyan babérlevelek, mint amiket itthon Horváth Rozi árul szárítva, de ott erdőket alkot, és a levelei tenyérnyiek.
Ezeken a leszakadó sziklafalakon néha patakvölgyek is vannak, értelemszerűen a meredek hegyoldalon vízesés formájában jutnak át. Aztán ahogy lejjebb érnek néha szelídül a táj, néha nem. A legvégén, a sziget végén újra sziklafal van, ami ezúttal az óceánba ér bele. Ezek lehetnek 5-600 m-esek is, itt is vízesések vannak a turisták, a helyi taxisok és a hűtőmágnesgyártó kínai vállalatok örömére.
Ez a levada szélesebb volt, én még simán át tudtam lépni, de Zsófinak erőlködnie kellett volna, ha át kellett volna lépni. Két rövidebb alagút után jött a hosszú. Már a rövidek is nehezebbek voltak, mint a tegnapiak, de a kilométeres elég nehézkesen ment. Mivel a csatorna szélesebb volt, a mellette lévő hely keskenyebb volt, nem is beszélve az alagút magasságáról. Alig fért el a lábam, plusz figyelni kellett a plafonra, és a vállamra, mert az könnyen magakadt a sziklában. Természetesen itt ne olyan alagútra gondoljunk, mint egy osztrák autópályán, nincs az oldala kibetonozva, hanem úgy néz ki, ahogy belevágták a csákányt vagy felrobbantották a dinamit. A végére egész jól bejáradtuk a technikát, és tök gyorsan haladtunk.
Az lett volna az igazi csattanó, hogy ha az alagút túloldalán valami elképesztő fasza dolog van. Gigavízesés, esetleg több emelet magas vasúti pályudvar nagysebességű vonatokkal, vagy talán fagyizó/pizzázó/nutellázó. De két ugyanolyan völgy volt, mint amiket eddig is kereszteztünk. Annyiban voltak mások, hogy szűkebbek voltak, a páfrányok az arcunkba lógtak, és a mohás sziklafalról csöpögött a víz. Szóval tombolt a vadregény. A túra vége a Ribeiro Inferno nevű helynél van, ami Pokol-patakot jelent. Innen már csak canyoning keretében lehet továbbmenni. Maga a patak egészen fentről indul, és végig egy szűk völgyben esik alá. Visszafelé kicsit aggódtunk, mi lesz, ha jön szembe a tömeg? De szerencsére nem jött. Ott még. Aztán egyre több szembejövő turistával találkoztunk. Voltak, akik nem mentek végig a hosszú alagúton, mivel velünk együtt visszafelé tartottak. Vicces volt, amikor kiértünk a hosszú alagútból, rögtön egy kis vízesésen kellett átverekedni magunkat, aminek a hangja is olyan volt, mint a zuhogó esőnek. Néha az alagútban is csöpögött a víz a plafonból, egyes helyeken olyan intenzitással, mintha záporeső esett volna. Itt kissé omladékos is volt a fala, de hát végül is itt van már hosszú évek óta, csak nem most fog összeomlani.
A túra rövidsége kapóra jött, mert erre a napra a sziget nyugati felének bebarangolását terveztük. Az már autós túra volt miradourók nézegetésével, fallosz alakú sziklaképződményekkel és óceánsimogatással.