A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Répáshuta után Lillafüred környékére mentünk, és itt kerestünk ládákat meg barlangokat. Felsőhámortól északra tettünk egy rövidke, de nagyon sűrű kört.
Első állomás a Szeleta-barlang volt, ami csak pár azaz méter távolságra van, de addig jó nagy kerülővel jó nagy szintet kellett legyűrni. Ez szó szerint bemelegítésnek volt nagyon jó, mert le is kellett venni a kabátokat. Idén is jó meleg volt az október vége. A barlangbámulással kipihentünk magunkat, majd egy kis visszamászás után laposabb rész következett, sőt a Felső Forrásvölgybe még lefelé is kellett menni. Itt már vigyázni kellett, mert sáros volt az út. Nem az a ragadós, cuppogós, hanem inkább a csúszós fajta. Két rövid kitérőt tettünk a Büdös-pesthez és a Kecske-lyukhoz. Zsófi és juhi előbbihez nem jött el, annak ilyen talajállapotban trükkösebb a megközelítése. Amúgy semmi komoly, csak csúszós cipőben nem ajánlott.
A forrásvölgyön felfelé indultunk el, ahonnan a Flóra-forráshoz tettünk egy kitérőt. Ennek a foglalata tetszik nekem rohadtul. Egy rövid kajaszünet után visszamentünk a fő jelzésre, és továbbhaladtunk felfelé a völgyben. A körbekerített Felső-forrás után hirtelen vége szakad a völgynek, és egy meredek, szuszogtatós emelkedőn kell felmenni. Felérve a tetőre a turistautak elágazásánál megint elmentem ládázni a Felső-forrási-barlanghoz, ami – számomra legalábbis – meglepetésszerűen nagy volt. Amikor mutattam a képeket, krichard le is baszott, hogy miért nem hívtam el. A turistaút másik oldalán az Eszter-forráshoz meg a Lilla-barlanghoz már eljött, egy víznyelőt meg is nézett jó gyorsan, ahogy nyeli az előző forrás vizét.
A kitérők után visszamentünk a többiekhez, és már visszafelé haladtunk Felsőhámor felé. Hosszan kellett egy gerincen menni, míg oda nem értünk a Zsófia-kilátóhoz. Zsófia nem jött fel a kilátóba a tériszony miatt, de Vágány sem mutatott nagy hajlandóságot. Igaz, mindig csak az első emeletig szokott felmenni, de oda nagyon gyorsan, aztán ahogy lenéz a deszkák között, rájön, hogy ez így nem lesz jó. A kilátóból a Palotaszállóra van jó kilátás, és a Hámori-tó is részben látszik a szűk völgyben. Leültünk a padokhoz, újra kajáltunk, ezzel is eltelt annyi idő, mint két integrálás. Lefelé ugyanazon a meredeken kellett menni, mint amikor elindultunk reggel, csak most másik irányba. Itt már tömeg is volt, a jó idő kicsábította a helyieket a kilátóhoz. Nem volt olyan korai az időpont sem, mint amikor jöttünk fel, már dél is elmúlt.
Akkor még nem sejtettem, de ez volt Vágány utolsó túrája. Túlzás nélkül állíthatom, hogy több ezer kilométert tettünk meg együtt az elmúlt 11 évben. Két hónappal később viszont már olyan helyen jár, ahova én nem tudtam elmenni vele… Jó utat kiskutyám!
Galéria
