A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A Spindleruv Mlyn városban lévő szállásról két olyan túrát terveztem, ami a helyszínen volt, tehát nem kellett elautózni sehova, hanem gyakorlatilag a szállásról indulva egyből elkezdtünk túrázni. Mivel még csak április volt, 1600 m környékén még azért volt hó. Csehország legmagasabb pontja pedig elég messze volt innen, sokat kellett volna sétálni a havas fennsíkon. Így az most kimaradt. Első túra a Vyrovkára vezetett, ami egy szálloda 1360 m magasan.
Lementünk a szállásról a belvárosba, átkeltünk az Elba hídon, a másik oldalon pedig elindultunk felfelé. Jó meredeken indult az út, de aztán felértünk egy tetőre, ahonnan lazán süllyedtünk vissza a Szent Péterről elnevezett városrészbe. A Dlouhy dul nevű völgyben mentünk felfelé a házakat elhagyva immár fenyvesben és sziklás, de széles úton. Aztán az útból keskenyebb ösvény lett, majd megjelentek az első hófoltok, 1100 m felett pedig már összefüggő hótakaró volt. Gyakorlatilag borult volt az ég, de a felhőalap folyamatosan emelkedett, egyszer éppen elértünk, de mi nem emelkedtünk olyan gyorsan, és végig rá tudtunk látni a felhők alatt a szomszédos hegyekre. A hó elég instabil volt, lévén napok óta nem fagyott. Ez annyiból volt jó, hogy nem csúszott, viszont kvázi randomszerűen belemerült a lábunk mélyebbre, ami szintén lelassította a haladást. Az emelkedő legvége volt csak meredek.
Felérve a fennsíkra a turistaháznál nagy tömeget láttunk. Kiderült, hogy esküvő lesz, és ők oda mentek. Mármint a szertartásra egy közeli kis kápolnába. Valaki csak úgy szép cipőben tipegett a hóban, de a menyasszonyon csatolt fel … (sílécet vázz, mi mást!?!). Zsófi tett fel hómacskát, azt mondta, hogy azzal sokkal könnyebb volt menni a hóban. Pár száz métert mentünk csak a fennsíkon, utána visszakanyarodtunk egy másik turistaúton Spindleruv Mlyn felé. Lefelé szélesebb úton mentünk, és természetesen minden fordítva változott, mint felfelé. Egyre kevesebb volt a hó, majd egy széles tisztáson el is tűnt, ahol gazdaságok meg hegyi házikók voltak. Hómacska lekerült ugyan, de később még jól jöhetett volna, mert a fenyvesben újra lett hó. Itt nem tudott olyan gyorsan elolvadni, mint a tisztáson.
Egy erdőszéli asztalnál pihentünk, kajáltunk hosszabb időre, de innen igazából már csak lefelé kellett menni. Egy Telefónka nevű helyen ment az út egy hosszú egyenesben, egyenletesen lerakott póznák mellett. Gondolom, nem véletlen a név sem. Az Elba bal partján lévő meredélyen értünk ki, jó rálátással a víztározóra és a szemben lévő Medvedín hegyen lévő sípályákra. A városig mi is kétszer kereszteztünk sípályát, ahol még hó is volt a tél végén alkalmazott hógyártásnak hála.