A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Elugrottunk egy napra a Milicre. Nem akartunk olyan messze menni Budapesttől, ezért választottuk a Zemplén legmagasabb pontját. Egy körtúrát terveztünk Hollóházáról. Onnan a legrövidebb úton mentünk fel a Milicre, majd vissza Füzéren át.
A Kéktúra nullás kilométerkövénél parkoltunk le. Az a rohadt GPS már megint nem kapcsolt be normálisan. Eltelt vagy 10 perc, mire meglátta a holdakat. Sajnos a forrásmérő cucc a kocsiban maradt, elfelejtettem a táskába tenni. Pedig rögtön az elején megtaláltuk a Bársonyos-forrást. Bemerítős, kicsit kőből készült „fedele” van. Háromórás az út kocsival idáig, azóta nem is ettem, és délelőtt mindig hamar megéhezek. Amíg szabola a fűben vadászott virágokra, én nekiálltam a zabálásnak. És ha már én is kajálok, akkor természetesen krichardnak is kell. Különben még jobban unatkozott volna. Bea most jött el velünk először, ebből az alkalomból hozott csokis nápolyit.
Cserébe visszafogtuk magunkat, megpróbáltuk minimalizálni a csúnya szavak számát. Később kiderült, a könnyebb úton mentünk fel a Milicre. Igazából nem is volt olyan nagyon brutális emelkedő. Egy helyen azt hittük, hogy eltévedtünk, de kiderült, hogy ott csak ritkábban festették a jeleket. Rövidesen elértük a határköveket, a nyeregben Szlovákia felől is jön fel ide turistaút. A csúcson az országzászlótartó oszlop igazából már szlovák oldalon van. A növényekről szóló ismertető tábla is, ennek megfelelően csak szlovák szöveg van rajta. Az oszlop le van alapozva szürkére, rajta mindkét oldalon a szlovák címer. Amikor kéktúráztunk úgy emlékszem, hogy legalább az egyik oldalon a magyar címer is ott volt. De annak már majd 10 éve.
Átugrottunk Szlovákiába geoládázni. Úti okmány nélkül, szóval határt sértettünk. Ismételt rövid kajálás után indultunk tovább Füzér felé. Errefelé hirtelen szakad le a hegyoldal, egy viszonylag hosszabb, meredek szakasz jön. Esőben biztos nagyon faszán csúszhat. Most szerencsére porzott, annyira száraz volt minden. A meredek lejtőért cserébe viszont jó hosszan szintben megy az út. A füzéri vár nem látszik innen, hiszen előttünk van, arra pedig nem látni az erdő miatt. Tőlünk balra Pusztafalu látszódott. A várba nem mentünk fel, nem igazán akartunk nagyon későn hazaérni. A forrást természetesen nem tudtuk megmérni.
Füzérről már csak egy hegyet kellett megkerülni, hogy visszaérjünk Hollóházára. A piros jelzésen kellett volna menni, ami egyszercsak eltűnt. Mi inkább azokat a kis, barna táblákat követtük, amelyekre a VÍZ felirat volt írva. Ezek egy viszonylag széles, nem gazos út mellett voltak, ami szintén Hollóháza felé kanyargott. Leérve a műútra fedeztük fel, hogy a jelzés egy dzsindzsáson át ér ki az útra. Azt hiszem, jó választás volt, nem a jeleket követni. A műúton még 3 km-t kellett gyalogolni, mivel a falu másik végén volt a kocsi. Elvileg végig emelkedő, de nem volt vészes. Nagyon tetszik ez a környék, kár, hogy olyan messze van. Bár igazából pont az a jó benne.
Térkép
Zöld zóna
Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk
Lómenta
Mentha longifolia
Szőrös kenderkefű
Galeopsis speciosa Mill.
Őszi vérfű
Sanguisorba officinalis L.
Vízi peszérce
Lycopus europaeus L.