A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Nyáron kéktúráztunk a környéken, de akkor nem bírtuk a kánikulát, és ez a rész kimaradt, Hogy ne maradjon meg ez a lyuk itt a Balaton-felvidéken, eljöttünk ősszel bepótolni. Az időjárás most másfajta arcát mutatta. Előző nap egész nap esett, a túra napján csak kisebb esős időszakok voltak. De a 2, 3 fokban nem volt annyira kellemes. Elég intenzív volt a túra, majdnem 1000 m szintet kellett mászni alig 24 km-en. Szentbékkálla környékét eléggé körbejárja a túra, mi sem vágtunk le sehol. Havazott, amikor leszálltunk a buszról, de nem tartott sokáig. Viszont a hideg földön még sokáig látszódtak a hópelyhek.
Az utóbbi időben többször változott erre a kéktúra útvonala. Felvitték a Csobáncra, ahol új pecsételőhely is létesült. Emiatt egy nagyobb kört csinál ebből az irányból, a Hajagos oldalába is fel kell menni. Ez nagyon nem esett jól. Meredek részek is vannak, és elszoktunk mind a ketten ettől. Főleg, hogy kellett a vastagabb kabát és/vagy az esőkabát is. Ráadásul normális kilátás sincs innen. A Csobánc az más, ott azért van egy vár, jó a kilátás az oldalából és a tetejéről is. Itt már a szél is fújt, a pecsételés ideje alatt már le is fagyott a kezem. És DNY felől már nagyobb lélegzetvételű csapadéktömb is érkezett, ezért fel kellett lőni az esőkabátot meg a hátizsák esővédőjét.
Óvatosan mentünk le a hegy északi oldalán a meredeken, és az eső is elkezdett esni. De nem volt vészes, nem az az áztató fajta volt. Az eddigi emelkedők rendesen lelassítottak, most egy kicsit hoztunk be a lejtőn meg a Káptalantótiba vezető aszfalton. A buszmegálló sajnos teli volt, teljesítménytúra is zajlott errefelé, és ott volt egy ellenőrzőpont. Így a kéktúra bélyegzőhelyen kajáltunk, amire már nagyon nagy szükség volt. Próbáltam olyan gyorsan enni, ahogy csak lehet, mert még mindig fagyott volt a kezem, ha sokáig elől volt.
Innen rövid aszfaltos rész után felmegy az út a Gulács oldalába, majd le a másik oldalon. Szép lassan felmentünk, de nem nagyon bántuk, hogy nem kell felmenni a csúcsra. Valahogy rohadtul el voltam fáradva, és a Badacsony még hátra volt. Ott meg is kellett állni a lépcsők után, ahol kezdődött a sziklás rész. Ivászat és rövid pihenő után indultunk tovább, de már csak 600 m-t írtak a kilátó távolságára. Ez azért jó hír volt.
Itt már biztosan tudtuk, hogy beérünk világosban Badacsonytördemicre, úgyhogy lassabban haladtunk. A kilátót kihagytuk, Zsófi nem nagyon kilátós, mert tériszonya van, és most engem sem csábított. Úgyis lesz kilátás még a Balaton felé. Az zavart igazából, hogy miért vagyok ennyire béna az emelkedőkön. Régen nem fáradtam el ennyire, este szinte bezuhantam az ágyba.