A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Meló után indultam el Paksra, úgyis délután jön ki a legjobb csatlakozás. A csúcs kezdetén mentem, sokán álltak a vonaton, pedig sok szabad ülőhely volt, bár az is lehet, hogy egyesek külön jegyet vettek a táskáiknak is. Flirt-tel mentem Pusztaszabolcsig, amelyen hasonló volt az utazási élmény, mint Tatabánya felé a Talent-on. Sajnos késett a vonat, nem volt időm pecsételni, azonnal indult a csatlakozás. Ez már Bz volt, ötkocsis, és Dunaújvárosba ment. Látszik, hogy a pálya jobb állapottban van, mint a mellékvonalakon, jóval gyorsabban ment itt a bzmot, mint eddig máshol. Dunaújvárosban ismét gyors átszállás, most egy hatkocsis vonatba. Az első három kocsi Simontornyára ment, a hátsók Paksra. Ezek kellettek nekem. Eleinte sok utas volt, de Előszálláson gyakorlatilag az egész vonat leszállt. Dunaföldváron és Paks-Dunaparton pedig a maradék is. A végállomáson már csak én maradtam egyedül, ami nem is csoda, hiszen a semmi közepén van. Az a kevés utas, aki nem busszal megy Paskra, hanem a három vonat valamelyikével, az Paks-Dunaparton száll le, mivel ez van legközelebb a belvároshoz. Ezután már csak kifelé megy a vonat, távolodik a várostól dél felé. A forgalomhoz képest Paks állomás enyhén szólva is túl van méretezve, bár tegyük hozzá, hogy én csak egy alkalommal voltam ott, nem tudom mi van, vagy mi volt máskor. A pálya egész jó állapotban van, már amennyire én meg tudom ítélni. Tűrhető sebességgel ment a vonat, igaz, kicsit zakatolt meg csattogott, de az nem számít. Visszafelé is késés volt, de most már több időm volt az átszállásokra. Dunaújvárosban a pesti gyorsra szálltam, de Pusztaszabolcson leszálltam, mivel utólag bepótoltam a pecsétet, és a tíz perccel később induló, Sárbogárdról érkező személlyel mentem jöttem haza. Sajnos ekkor már este volt, a Flirt-ek elmentek aludni, mert azok a régi, jóé megszokott, iszonyatosan ótvar vonatok voltak ezek.
Galéria
