A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Az eddigi legdrágább Bzmot-ozás volt ez. Talán azért, mert két IC is volt benne, ráadásul áremelkedés után vagyunk, és az útvonal is elég hosszú volt. Juhi segített eltölteni az időt, egyedül valószínűleg sokkal unalmasabb lett volna. Kellemes meglepetés volt, hogy végre normális jegyet adnak, amin rajta van az útvonal, és a bélyegzők sem azok a régi ótvaros szarok. Az első pécsi Ic-vel mentünk Sárbogárdig, ahol InterPicire szálltunk át. Kapásból 20 perccel később indult. Mivel Baján sok időnk volt, momentán ezt lesz@rtuk. Ezen a vasútvonalon egyszer jártam, akkor bődületesen sz@r volt, 40-nel ment rajta a Csörgő a négy kocsival. Ez még abban az időben volt, amikor Dunaújvároson át mentek vonatok Bajára. Mostanra rendbehozták a pályát, az IP csak úgy siklott. El is aludtam, és mire felébredtem már Szekszárd határában jártunk. Ezt követően azonban maradt a szar pálya, lassan mentünk mi is, nagy dülöngélések közepette. Bátaszéktől aztán megint jobb volt a helyzet. Baján majdnem két óránk volt, addig elmentünk a Sugovica partjára, és ettünk egy hamburgert. Megvettük a vonatjegyet visszafelé: Dombóvár-Gyékényes utirányon át Kelenföldre, plusz az IP és az IC jegyet. Érdekes módon a pénztáros néni nem nézett hülyének minket, nagyon szívélyesen szolgált ki. Kicsit féltem, hogy Kiskunhalas felől késni fog a vonat, mert Bátaszéken csak 4 perc van az átszállásra. De nem volt gond. Attól is tartottam, hogy nem Bz megy majd Dombóvárra, de szerencsére ez az aggodalom sem jött be. Az 50-es vonal az egyik kedvencem, imádom a tolnai dombokat. A vonal olyan erdei vasút szerű, és még egy alagút is van rajta. Gyorsan haladtunk, egy-egy helyen voltak csak lassújelek. A Bz könnyen legyűrte az emelkedőket.
Dombóváron egy óra nézelődés volt a program, főleg az állomás előtt kiállított 424-es körül, ami nagyon jó állapotban van (értsd: szép a festése). Meg persze a forgalmat is fényképezgettem az állomáson. Gyékényesre háromkocsis IP ment, ebből az első ment végig, a többi csak Kaposvárig. Onnan pedig rögtön vissza is fordult Dombóvárra. Erről a vonalról márt írtam réggebben, nagyon sok a lassújel, ahhoz képest, hogy fővonal. Több, mint két óra az út Gyékényesig, pedig alig állunk meg valahol. Gyékényesen már sötétedni kezdett, hideg is volt már. Zágráb felől nem késett a vonatunk. Két kocsival jött, itt csatolták rá a harmadikat. Amíg a határőrök végigmentek létrával a vonaton, addig mi elfoglaltuk helyünket az újonnan rácsatolt kocsin. Bvmz típusú volt, amin sajnos nincs nagy hely két szembenülő között. Szerencsére juhival el tudtuk rendezni a lábainkat. Ha kint sötét van, utálom ha a vonatban ég a villany, és szerencsére nem voltak sokan a vonatok, a fülkében csak mi ketten utaztunk, így lenyomtuk a villanyt. Kevesebb, mint 4 óra alatt Kelenföldön voltunk, ami nagy szó manapság ezen a vonalon.Galéria
