A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Amikor terveztem a túrákat a Kis-Fátrában, akkor egy olyat is kitaláltam, ami Vrátnából át a hegyek túloldalára a Vág partjára vezet 20 km-en át 1200 m-es szinttel. Ez ott a helyszínen eléggé rémisztően hangzott így a 3. napon, a monitor előtt még sima ügynek tűnt. Szóval erről közfelkiáltással lemondtunk, illetve csak az utolsó kilométereit csináltuk meg: a folyópartról fel a várhoz, majd egy gerincen tovább egy turistaházig, és a völgyben vissza.
Nezbudská Lúčka faluból indultunk, és rögtön át is mentünk a vasút alatt egy alacsony alagúton. Feljebb haladva lehetett fotózni a sztrecsnói várat meg az alattunk elhúzó vonatokat. Ezek ott jöttek át a Vágon, és egy alagúttal levágták annak kanyarulatát. Sokáig autók által is járható murvás, illetve rossz minőségű aszfaltúton mentünk, egy kis rész volt csak, ahol sok volt az aljnövényzet. A jelzés arra vitt, de látszik, hogy sokat inkább egy kis kerülővel a folyó mellett haladnak. Elhatároztuk, hogy visszafelé mi is ezt tesszük majd.
Már lehetett látni alulról a várat, amint a szirten magasodik. Azon kicsit túlhaladva fordult vissza az út, és elhagyva az addigi utat, már földesúton mentünk fel hozzá. Nem is volt ez annyira meredek, mint amennyire alulról látszódott. A várnál építkezés van, de munkások nem voltak ott. Nagyon jó a kilátás az alattunk kanyargó Vágra. Akkor még nem készült el a Kis-Fátra alatti autópálya alagút, így elég nagy volt a forgalom a folyómenti országúton. Csináltunk pár képet, kicsit szárogattuk a megizzadt pólókat, és indultunk tovább. Egy meredek, izzasztó gerincen vitt az utunk tovább, itt 500 m szintet kellett legyőznünk 2 km-en belül. Ez meg is látszott, mert kétszer is meg kellett állnunk, plusz még a tetőn is pihentünk. Utóbbi helyet hosszadalmasabban, akkor kajáltunk is. Útközben medveszarnak kinéző halmot is láttunk, de persze simán lehet, hogy egy brummogó szamár hagyta ott.
A hegytetőn vágták a fát, az odakészített farakásnál kajáltunk kicsit távolabb a munkagépek kipufogógőzétől. Innen a Chata pod Suchým nevű ház már nem volt messze, minimális emelkedővel el is értük. Pont a déli napsütésben értünk oda, de árnyék egy szál se volt, a napernyők még össze voltak tekerve. Pár biciklis volt itt, valaki töltötte az elektromos bringáját. Kajálni nem akartunk, de természetesen a kofola gyorsan lecsúszott.
Visszafelé a gerinccel kvázi párhuzamos völgyben mentünk le, bár az sem volt kényelmes. A felső részen sok volt az ingatag kő, és meredek is volt. Aztán a meredekség enyhült, és ahol kezdett az út gyorsan járhatóvá válni, ott még egy utolsót pihentünk is, és a 3 nap alatt először az összes kajánkat + édességeket beletettük az arcunkba, amit magunkkal hoztunk. A faluba a Vág partján mentünk be, de nem lehetett megsimogatni a vizet, mert az mélyen alattunk volt. Egy helyen ki lehetett volna menni a vasúti híd pilléréhez, de ezen ötletem nem volt nyerő a többieknél.
Galéria
