A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A múltkori, hó eleji rövid visegrádi túrán felbuzdulva, ismét kinéztünk egy rövidebb teljesíménytúrát a Börzsönyben. A túra neve: Fel a Csóványosra. Ez a teljesítménytúra egyszerű ötleten alapszik: egész egyszerűen fel kell menni a Börzsöny legmagasabb pontjára. Teljesen mindegy honnan indulsz és merre mész, nincs kötött útvonal. Feherb és Bea már részt vettek egyszer ezen a túrán és krichard is végig azt hajtogatta, hogy ő már volt ezen, de bizonyítani nem tudta. Ugye,ugye; ez van ha nincs leírás. Amúgy ez a leírás az első, amiben iszonyat szar képeket készítettem: csak azért fotóztam, hogy legyen kép a leírásban, a témák se jók, ráadásul kevés kép is készült.
Nem akartunk pár kilométeres túrát tenni, túl sokat utazni, na meg figyelemmel voltunk a benzin, azaz gázolaj árakra is és ezért esett a kiindulási pont a jól ismert Királyrétre. Innen egy olyan 15-20 km-es túrának ígérkezett a kirándulás, közben még pár forrást is fel akartunk keresni, már úgyis elég rég mértünk:). Szóval Királyréten kifizettük a parkolási díjat és közvetlenül a kis hídnál álltunk meg. Bemehettünk volna a Cseresznyefa parkolóig is, de inkább innen indultunk, hogy többet menjünk. Hideg volt, -7 C fokot mutatott az Opel hőmérője. Felcuccoltunk, kamásli, bot, herevédő stb. és elindultunk. Nem a turistaúton mentünk, papírkutyák voltunk és kihagytuk a Taxi nyiladékban vezető piros sáv turistautat és a műút melletti kék keresztet is. A nap bágyadtan sütött és reméltük, hogy sütni fog egész nap, amire meg is volt az esély. Jó tempóban haladtunk az aszfalton és nemsokára el is értük a parkolót. Itt találkoztunk a Nagy-Hideg-Hegy nosztalgia járattal: egy katonai barnára festett IFA teherautó, melynek platóján egy átlátszó plexi kabinban ültek az utasok, gondolom a teherautó felment egészen a turistaházig. Szerintem remek ötlet!
A parkolótól a piros X síúton mentünk tovább, és útba ejtettük a Kormos forrást. A forrást 2007-ben foglalták (vagy foglalták újra) de a csövön alig szivárgott víz, ezzel ellentétben egy sziklarepedésből azért folydogált rendesen. Utólag jutott eszembe, hogy meg kellett volna nézni, nincs-e eldugulva a cső és azért nem jön onnan szinte semmi. Mértünk, majd mentünk tovább. Tovább követtük a síutat, majd a kék kereszten haladtunk tovább, és ezt a jelet követtük, akkor is mikor a kék négyzettől elvált a jel. A kereszten tovább haladva feljutottunk a Magas-Tax előtti réthez.
Innen még kellett menni egy kicsit- szerencsére szintben – mire elértünk a Rakodóhoz. Eléggé kimerültem. Most ugyan sikerült egész normálisan felöltöznöm, de kaját meg keveset hoztam magammal. Úgyhogy kénytelen voltam elkunyerálni feherb csokiját, hogy újra erőre kapjak. Ez segített is és a Rakodótól elég hosszan adta nekem az energiát. De kifulladtam ismét, a Vilma pihenőnél ácsorogtam elég sokat. A többiek nem mentek előre, azt akarták, hogy én érjek fel elsőnek a csúcsra. Aztán összeszedtem magam és sikerült megtenni az utolsó pár száz métert. A csúcson egy nagy dzsembori fogadott minket. Elég sokan voltak fent, bográcsban főzték a teát a szervezők, amitől kapott egy kis füstízt is:). Neveztünk, majd át is vettük a díjazást. Mi a kricharddal csak egy szimpla kitűzőt kaptunk, amelyen ráadásul ferdén áll a csóványosi geodéziai torony. Feherb viszont kapott egy fém jelvényt, ami nagyon jól nézett ki. Mivel ő már másodszor teljesített. Ittunk teát, ettünk is valamit. Nem akartunk sokat tökörészni a hegytetőn, eléggé hideg volt, bár a szél nem fújt. A hó kb 25-30 centi vastag lehetett, de becsapós volt, ugyanis a szél néhol összehordta a havat és itt 50 cm fölött is volt a vastagság.
A kék sávon indultunk tovább Nógrád felé. A nap sütött, és sokkal jobban éreztem magam, hogy lefelé megyünk. Ez a kék sáv szakasz nekem nagyon tetszett, igazi téli erdő, kitaposott ösvénnyel, néhol jó kilátással. Nagyszerű volt ott trappolni. Folyamatosan lefelé haladva elértük a Foltán keresztet, majd itt rátértünk a Királyrét felé tartó kék négyzet jelzésre. Nemsokára elértük a műutat, de itt egy kis kitérőt tettünk és bementünk az erdőbe, hogy megkeressük a Gyopár forrást. Krichard találta meg végül és miután megmértük, visszamentünk a műútra. Ismét papírkutyák lettünk és nem a kék négyzetet követtük tovább, hanem az úton folytattuk a túrát. Elég jó iramban haladtunk a Szénpatak-völgyben, bár már nekem néha túl nagy volt a tempó. De itt már nem álltunk meg és kb. 3 km múlva el is értük a parkolót. Lecuccoltunk és indultunk haza. Megyjegyzés: Mivel Királyrétnél, a kis híd előtt nem volt fizetős a parkolás, jó sok autó itt állt meg, hogy ne kelljen kifizetnie a parkolási díjat. Először azt mondtam, milyen gáz, hogy nem fizetik ki a parkolót és inkább a padkán, meg árokban állnak meg, pedig biztos lenne rá pénzük. Aztán rádöbbentem, hogy csak napijegy van! Hát így már érthető, minek fizessen valaki egy órás sétáért 600 Ft-ot? Miért nem lehet óradíjat is megállapítani, mint mondjuk Dobogókőn?
Kitűzők, oklevelek, egyebek
