A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Eredetileg nem akartam elmenni erre a túrára, de mivel nem volt jobb dolgom, és Katika is rábeszélt, úgyhogy elmentem velük. Odettnek ez volt az első teljesítménytúrája. A lehető legkorábban akartunk indulni, kicsivel a rajt nyitása után értünk Verőcére. A hosszabb távon induló sporttársak már úton voltak egy órája, így is nehezen találtunk parkolóhelyet a falu egy oldalsó utcácskájában. Még a rajtban is volt szolgáltatás: le lehetett hajtani indulás előtt egy feles pálinkát!
Rögtön izzasztó emelkedő jött, és a fagy ellenére neki kellett vetkőzni. A Borbély-hegyen volt az első ellenőrző pont, ahonnan kilátás van a Dunára és falura, mellesleg geoláda is van a hegytetőn. A lányok továbbmentek, amíg ládáztam, de mire utolértem volna őket, máris jött a következő láda. Ehhez kis kitérőt is kellett tenni, és többet is kerestem. Nem is értem őket egyhamar. Lementem a völgybe az Irma-forráshoz, pecsételtem, még egy szendvicset is ettem. Beszéltem Katikával telefonon, kb. 3 pernyire lehettek előttem, gondoltam ha most belehúzok, akkor kisvártatva utolérem őket.
Az hagyján, hogy emelkedő jött, de ragacsos-sáros volt az út. Itt lent nem volt fagy, nem volt könnyű haladni a nagy gépek által összejárt úton. Előttem valakinek a cipője beleragadt a sárba, a lába viszont ment tovább…Inkább a fák között mentem, és hajolgattam az ágak elől. Felérve a Nagy-Kő-hegyi gerincre jobb lett az út. Itt is kijárták a gépek, de kevesebb volt a sár, aztán el is tűnt. Úgy látszik száz méterrel magasabban már fagyos volt a talaj. Cserébe a lefeléúton figyelni kellett, mert a jég csúszott. A Nagy-Kő-hegyen is volt láda, de baromi hideg volt, fújt a szél, semmi kedvem nem volt ott ládázni, inkább egyből indultam tovább a többiekkel. Annak idején, amikor az OKT-t csináltuk erre, itt a hegy Nógrád felőli végében láttuk a vérpinty lábnyomát. Juhi meg piros hajjal jelent meg a túrán.
Nógrádon az utcán még voltak jeges részek, amikor késő délelőtt odaértünk. Pecsételtünk a sorompónál, és ugyanazon az után elindultunk kifelé a faluból. Közben kisütött a nap, és egyből elolvadtak a lefagyott útszakaszok, alig pár perc alatt. Nógrádtól vadregényesebb volt a táj, nehezebben is követtük a jelzést, de nem vetett ez vissza minket nagyon. Inkább a megint megjelenő sár. Szokolya vasútállomáson csatlakoztak hozzánk a rövid távon indulók. Nógrádtól szinte csak négyesben mentünk az erdőben, egy-egy futó előzött le, most viszont jóval többen lettünk. Szokolya felett a mezőre kiérve látszódtak a Börzsöny magas csúcsai. Mindegyiknek @%%hó@ fedte a tetejét, míg itt lent alig volt hó. Csak foltokban az árnyékosabb helyeken.
Szokolyára be kellett menni bélyegezni, majd visszajönni a gerincre, és a mezőn keresztül mentünk tovább. Jelzést nem lehetett festeni sehova, egy szél fa sem volt a gerincen, de felesleges is volt, mert a tömeg megfestette az útvonalat. Egyre sötétebb fellegek jöttek, amik megszabadultak a hópelyheiktől. Persze azok elolvadtak a földön, mert azért annál melegebb volt, hogy megmaradjon. Kis erdei szakasz után nemsokára be is értünk Verőcére. Itt már csak annyi volt a dolgunk, hogy célba érés előtt letakarítsuk a sáros bakancsokat. 8 óra volt a szintidő, de alig több, mint 6 óra alatt célba értünk, ahol betoltuk a virslit.