A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Újabb túra, amely elég rövid volt ahhoz, hogy gyerekekkel felkerekedjünk. Ezúttal az unokatestvér, Lili jött velünk és így Vencellel hármasban mentünk. Először a kisvasutas túrát szemeltem ki, de sajnos később kiderült számomra, hogy annak a túrának a rajtja és célja két különböző helyen van, és ezt nem akartam. Nagy szerencsére Abasáron is rendeztek ugyanaznap egy túrát és annak is volt rövid távja, így eldőlt, hogy odamegyünk.
Szebb időt kívánni sem lehetett volna. Szikrázó napsütés, az átlaghoz képest melegebb idő ígérkezett. Még a múlt hétről megmaradt az autópályamatrica, így az M3-ason hamar odaértünk a Gyöngyös szomszédságában, a Sár-hegy tövében meghúzódó faluba. Hamar megtaláltuk a startot, amely egy iskola udvarában kapott helyet, mint a teljesítménytúrák esetében oly sokszor. Kitöltöttük a nevezési lapokat és el is indultunk.
A túrát több távon rendezték meg, de minden táv esetében egy 6 km-es kört kellett megtenni, csak a hosszabb távokon többször. Mi az egykörösnek indultunk neki. A terep és a feladat is hasonló volt mint a nyári gyöngyöspatai túra: mássz fel egy hegyre majd gyere vissza. De most szerencsére nem volt olyan meleg és a környék nekem jobban tetszett. Elsőként ki kellett mennünk a faluból. Én félek a kutyáktól és mindig van bennem egy kis félsz amikor egy falut el kell hagyni gyalogosan, nehogy az utolsó házak valamelyikéből egy kutya robbanjon ki csattogó állkapcsokkal. De most is megúsztuk, mint eddig mindig:).
A falu határában már előkerültek a ropiszacskók, az italoskannák, és pulóverektől is megszabadultunk. Az első része volt a nehezebb, hiszen fel kellett kapaszkodnunk a Szent-Anna kápolnához, amely az abasári szőlők feletti hegyen állt. Kacskaringóztunk a gondosan karbantartott szőlősorok mellett, majd a szőlőket elhagyva, már a fák között kanyarogtunk felfelé. Nem az a kimondott erdős terepről volt szó. Visszanézve remek kilátás nyílt a falura, távolban látszottak a hőerőmű hatalmas hűtőtornyai. Északra pedig a Mátra keleti része terpeszkedett a látóhatáron. Az emelkedő utolsó méterein már mindkét gyermek elfáradt, de szerencsére a fák között az utolsó pillantban felbukkant a kápolna fehér fala és így egy pillanat alatt fent is voltunk.
Itt egy kicsit hosszabb szünet következett, amelynek fő oka a táplálozás volt. Itt volt a kör első ellenőrzőpontja, így amíg a kicsik ettek én lepecsételtem a menetlapokat. Kicsit sürgettem őket és végül el is indultunk. Innen már csak lefelé kellett mennünk. Észak felé indultunk tovább, majd rátértünk a panoráma útra,é s azon indultunk vissza a falu felé. Még egy ellenőrzőpontot kellett útba ejtenünk, amelyet az egyik kanyarban,az út melletti padoknál találtunk meg. Remek kilátás nyílt innen is Abasár irányába, nem hiába nevezik panoráma útnak.
Ezután végig lefelé szerpentinezve a műúton kellett visszamennünk a faluba, majd még pár utcán végighaladva visszajutottunk az iskolához. Azt sajnos már a második ellenőrzőpontnál megtudtuk, hogy nincs kitűző, mert aki készítette állítólag nem készült el velük. Azért ez szerintem egy kicsit gáz, de szerencsére a srácokat nem érintette túlságosan a dolog. Az itinerben található halovány térképmásolat használható volt, leírást nem mellékeltek az útvonalról, de nem is volt rá szükség. Így, október közepén ez egy remek kis túra volt, nem bántuk meg, hogy eljöttünk.