A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Jó pár hónappal később készítem ezt a leirást, ezért nem tudom részletezni a napokat, inkább általános leirás lesz a túráról. Hiába, én is öregszem, és gyorsabban felejtek.
Az októberi 23-i hosszú hétvégén négy napot szántunk DDK-zásra az Őrségben. Ez pont elég volt nekem ahhoz, hogy befejezzem a DDK-t, sőt még Pusztaszentpéteren pecsételjek, amit a múltkor nem mertem megtenni, mert egy kutya feküdt a ház előtt. Káváson volt a szállásunk, innen közelítettük meg csillagtúra-szerűen a rajt és célhelyeket. Buszozni kellett minden nap többet-kevesebbet, ami arrafelé, ráadásul munkaszüneti napokon nem egyszerű dolog, de hajnali kelésekkel végül is meg tudtuk oldalni a dolgot. Ez volt Vagány első túrája velünk, egy hete hoztuk ki a menhelyről, és egyből beleugrasztottuk a mélyvízbe.
Igazi őszi idő volt minden nap. Reggel sűrű ködben, még sötétben indultunk, de mire elkezdtük a túrákat, addigra kivilágosodott. A köd általában délelőtt végig megmaradt, de dél körül már lehetett sejteni, hogy merre jár a nap. Délutánra aztán mindig napos idő kerekedett, és már pulóver nélkül sétálva élveztük a meleget, és fasza képeket lehetett csinálni az őszi erdőről meg az őrségi falvakról.
Vagány elég jól bírta a túrákat, de természetesen este kifeküdt a szálláson. Ennek az volt a következménye, hogy jóval hamarabb felkelt mint, mi (gyakorlatilag az éjszaka közepén). Nem engedtük el az erdőben, végig pórázon volt. Párszor megfürdött a pocsolyákban, a halastavakba is beleugrott, és folyton a repülő élőlényeket próbálta meg elkapni.
A négy nap folyamatos túrázás nálam is megtette a hatását, nemcsak a kutyánál. Az utolsó napon már eléggé éreztem a talpam, főleg a hosszú bajánsenyei főutcán végiggyalogolva. De végre sikerült befejezni a DDK-t. Igaz, csak fizikaliag, logikailag még nem. Egy rádiházi pecsét még hiányzik, mert anno nem akartam lekésni a buszt a bélyegzőkeresgélés miatt.
Galéria
