Mátraháza – Sirok

Juhi elkezdte a kéktúrát, rögtön meg is vette mind a 3 igazolófüzetet. Meg is csinált jó 100 km-t Pest környékén, aztán csodák csodájára megunta. Azért egy turai bográcsos hétvége után-közben, Pünkösd hétfőn elmentünk a Mátrába egy olyan szakaszra ami nincs meg neki, se Odettnek, és nekem is üres a 2

2014 Jun 9 | 23 km | 800 m
2014 június 9

Túraparaméterek

A túra hossza

23 km

Szintkülönbség

800 m

Szintidő

Legmagasabb pont

Kékes – 1014 m

Indulás

09:45 – Mátraháza

Útvonal

Mátraháza -> Sirok v.m. OKT útvonal

Érkezés

15:30 – Sirok v.m.

Résztvevők

juhi, krichard, feherb, Kati, Odett, Vagány

Időjárás

Túlnyomóan derült, napos.

Leírás

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Felfelé a sípályán

Juhi elkezdte a kéktúrát, rögtön meg is vette mind a 3 igazolófüzetet. Meg is csinált jó 100 km-t Pest környékén, aztán csodák csodájára megunta. Azért egy turai bográcsos hétvége után-közben, Pünkösd hétfőn elmentünk a Mátrába egy olyan szakaszra ami nincs meg neki, se Odettnek, és nekem is üres a 2. füzetben. Ez pedig a Mátrabérc eleje volt Sirok-Kékestető között egy kis hosszabbítással Mátraházáig. Annyi szépséghibával, hogy visszafelé történt a túra, tehát a humánusabb irányba mentünk. Érdekes volt erre menni, eddig mindig a fordított verziót csináltam, és nem nyáron, hanem tavasz elején-közepén. Útközben sehol egy falu, és a legtöbbször nem széles szekérúton, hanem szűk ösvényen mentünk. Tavasszal még nem szokott buja vegetáció lenni, de most teli volt az út széle csalánnal meg mindenféle szúrós szarral.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Kilátóhely

2004 addigi legmelegebb napja volt, szerencsére az ország legmagasabb pontján töltöttünk belőle 3,5 percet. Felfelé a sípályán valahogy nem vígasztalt, hogy valószínűleg itt van a legkevésbé meleg az országban. Utoljára nyolcadikban mentem erre felfelé, akkor baromi hosszúnak tűnt az a 3 km Kékestetőig. Most valahogy hamarabb eltelt, de bele is izzadtunk. Elugrottunk pecsételni a Szanatóriumhoz, majd vissza fel a csúcsra. Nem szarakodtunk, egyből mentünk is tovább, immáron a Kontra-Mátrabéc útvonalon. Ahogy szabola az egykori lerásában említette, innen csak lefelé lehet menni. Erről szólt a következő egy-másfél óra. Persze közben megálltunk a Sas-kő, Disznó-kőn, a Markazi-kapunál ivott egyet a kutya, a Hármashatár-erdészháznál pedig leültünk ebédelni egyet, ha már pecsételőhely is volt ott. Eddig is volt pár kisebb emelkedő, de igazából elhanyagolható. A túra nehezebb része most következett.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Követnek
A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Ők is követnek

Mivel nem volt útközben falu, forrás is kevés, és az sem működött, sok vizet kellett magunkkal hozni. De így sem eleget, illetve a végén már jócskán kellett tartalékolni, és megint az mentett meg minket, hogy krichard 2 literrel többet hozott, mint a többiek. Evés alatt elvágtattunk juhival egy közeli forráshoz, ami persze nem működött. A hullámvasút első része a Szár-hegy volt. Előrementem, mert nekem még a ládázásra is kellett idő. Mire megtaláltam, már a többiek is fent voltak a csúcson. Alig érezhető rövid lejtő után jött a Cserepes-tető, majd egy erőteljesebb lejtmenet után az Oroszlánvár. Természetesen minden fordítva volt, mint a Mátrabércen. Ott egyre magasabb, most egyre alacsonyabb hegytetőket másztunk meg. Az Oroszlánvár még lefelé is nagyon durva volt. Leérve az aljára a Domoszlói kapuhoz, még kb. 10 km várt ránk. Nem tűnt fel, de nagyon lassan haladtunk, átlagsebességünk alig volt több 3 km/h-nál.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Tó a távolban
A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
A Szár-hegyen

Rögtön elvétettük az utat felfelé a Jagusra. Kivételesen ez a hegy ebből az irányból durvább. Nem lett volna gond, mert az út, amin mentünk, visszacsatlakozik a kékbe, de akkor kimarad a láda. A lányok úgy döntöttek, hogy leszarják a ládát, juhi meg krichard visszamentek az elágazóba, én meg toronyiránt közelítettem meg a jelzett utat. Aztán volt még egy elkeverés, méghozzá a következő hegy előtt. Ott a fiatalosban nem vettünk észre egy letérést, de csak 200 m-t mentünk feleslegesen. Ott viszont nem volt alternatíva, vissza kellett menni megkeresni a jelzést, mert a fiatal erdő áthatolhatatlan volt. Az utolsó igazán kemény emelkedő a Szederjes-tető volt. Felérve mindenkinek szederjes volt a feje. Gyors ládázás, majd egy gyors fotózkodás lent a nyeregben a Jóidő-kútnál. Kezdtem kitikkadni, és elfáradni. Pedig télen megfordult még a fejemben, hogy jó lenne megcsinálni egy Mátrabércet megint, de nem igazán vagyok most abban az erőben, hogy ez menjen.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév
Kilátás a Gazos-kőről

A Gazos-kői kilátópontnál megittuk az utolsó vizünket, de innen már tényleg csak lejtő van az egykori siroki vasútállomásig. 5 km, cirka 1 óra séta. Azért a lejtő is tud szar lenni, főleg ha közben szederindákat is kell kerülgetni.


Galéria


Térkép