Föl a Kékes-forráshoz

Túraparaméterek

A túra hossza

18 km

Szintkülönbség

650 m

Szintidő

7 óra

Legmagasabb pont

Kékes – 1015 m

Indulás

Mátraháza: 08:00

Útvonal

Mátraháza -> Szent László-forrás -> Kecske-bérc -> Hanák Kolos kilátó -> Vályús-kút -> Disznó-kút -> Kékes -> Sombokor -> Mátraháza

Érkezés

Mátraháza: 15:00

Résztvevők

krichard, feherb, Kati, Vagány

Időjárás

Túlnyomóan napos, kevés felhő.

Több, mint féléves lemaradással írom a leírást a kékesi túráról. Igazából a balkáni csúcstúra előtti utolsó itthoni túra volt, és mivel itt is egy ország legmagasabb pontjára mentünk fel, akár azt a címet is adhattam volna neki, hogy Balkáni Csúcstúrák 0. De nem ezt adtam 🙂

Maga a túra olyan volt, hogy a mátraházi rajtból bármilyen útvonalon fel lehetett menni a csúcsra, pontosabban a csúcson lévő Kékes-forráshoz, ami hazánk legmagasabban fakadó forrása. Egyébként a szanatórium kertjében van. Annyi megkötés volt, hogy 4 forrást érinteni kellett. Mi geoláda vonalon nyomultunk, így meglehetősen hosszadalmas útvonalon jutottunk fel a Kékesre, majd onnan vissza.

Először a Szent László-kúthoz kellett menni, ami Mátraháza szélén van. Innen lefelé mentünk tulajdonképpen Mátrafüredig. Közben útba ejtettük a Hanák Kolos kilátót, és egy plusz forrást, méghozzá a Rákóczit. Mátrafüred után aztán elindultunk felfelé, tulajdonképpen 400-ról kellett 1000 m-re felmenni monoton emelkedve. Ennek tudatában nem estünk neki a hegyoldalnak, hanem szép lassan mentünk felfelé. Közben útba ejtettünk két, kötelezően nem érintendő forrást: a Csepegő-forrást és a Kossuth-kutat. Majd nemsokára a Vályús-kút következett, ahol már túrázókkal is találkoztunk, mivel ez már kötelező pont volt. 800 m magasan voltunk ekkor, erdőben, nyoma sem volt annak a hőségnek, amit az emelkedő alján lehetett tapasztalni.

A Rezső-kutat majdnem elvétettük, simán elmentünk mellette, úgy kellett visszamennem hozzá, hogy legalább egy fonnyadt fotót tudjak róla csinálni. Aztán közvetlenül a csúcs alatt a Disznós-kút következett. Érdekes, hogy a régi Mátra térképem ezt írja, mint a legmagasabban fakadó forrás.

Mivel mi jóval hosszabb úton mentünk fel, mint a többi túrázó, úgy esett, hogy elsőként neveztünk, de utolsóként értünk be. De még jóval a határidő előtt. A célnál kaptunk csokit, aztán mentünk is tovább. A kocsi Mátraházán volt, oda még vissza kellett menni. De természetesen nem egyenesen vagy busszal, hanem körbe, de ezúttal észak felé tettünk egy kis köröcskét.

Előtte a csúcson azért csináltunk képet a kiskutyával, és kricharddal felmentünk a TV-toronyba is. Visszafelé már csak egy forrás volt, méghozzá a Tündi nevezetű. Előtte ládázás közben jól elbaszódtam, és elvágtam a tenyeremet valami éles szarral. Érdekes, a 22 év alatt, amióta túrázok, ez volt a 2. sérülésem, és megint a tenyerem látta a kárát.