A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ismét egy rövid túrára ugrottunk el Vencellel és az unokatesókkal, összesen öten vágtunk neki a Dűlőkeresztelő túra legrövidebb, 8 km-es távjának. Mivel a start és a cél nem ugyanott volt, ezért kicsit át kellett gondolni, hogyan is menjünk, Mivel a Vencelnek nincs bérlete így összesen 5 jegyet kellett volna neki vennünk, ami nem kis összeg. Ehelyett inkább úgy döntöttünk, hogy kocsival elmegyünk a túra céljához, Hűvösvölgybe, majd onnan kisvasúttal megyünk el a Normafához.
Az első vonattal mentünk, amely háromnegyed kilenckor indult. Szerencsére alig voltak még utasok, így a gyerekek szabadon rohangálhattak és viháncolhattak az egyik kocsiban. Elég lassan, kb háromnegyed óra alatt értünk el a Normafához, ahonnan még sétálnunk kellett egy kicsit a startig A többiek megvártak amíg beneveztem. Elég hosszú sor állt a rajtnál, de kellemes meglepetésként ért, hogy családnak könyveltek el minket, így összesen pár száz forintot kellett csak fizetnem, megkaptam az itinert és ennyi. A szintemelkedés sem volt vészes, hiszen csak a János-hegyre kellett egy kisebb meredeken felcaplatni, meg később a hárs-hegyi Kaán Károly kilátóhoz vezetett fel egy meredekebb szakasz.
Az idő nagyon remek volt, a nap egész nap sütött, jobb időt választani se lehetett volna. A gyerekek nagyon jól elvoltak és könnyedén vették az akadályokat. ELég sokszor le kellett ülni, főként táplálék szájba helyezése céljából, de szerencsére nem kellett aggódni a szintidő miatt, mert ezt még a startban megkérdeztem. Elvileg 3 óra volt feltüntetve a kiírásban, de a célban ezt senki nem nézte, mert ha nézte volna, akkor bizony igencsak kicsúsztunk volna belőle, hiszen 14 óra után értünk be és 10 kor indultunk. A kitűző pedig igen fontos:)
Első szakaszban a Libegőig gyalogoltunk el bár nem a turistautat követtük, hanem a betonűzon gyalogoltunk, mert ott sütött a nap. A libegőtől jött egy rövid kaptató fel az Erzsébet kilátóig, ahova most nem mentünk fel. Innen ereszkedés a szerpentinen egészan a Szépjuhásznéig, ahol a második ellenőrzőpont volt. Itt kaptunk pogácsát, de egyik gyerkőcöt se nyűgözte ls és mi tagadás nekem sem ízlett. Pihentünk egy keveset, majd nekivágtunk a túra „legkeményebb” emelkedőjének, fel a Nagy-Hárs-Hegyre. Végülis elég hamar felértünk és fel is mentünk a kilátóba körülnézni. Itt megkaptuk a harmadik bejegyzést az itinerbe. Ismét pihentünk egy kicsit, és csak jó negyedóra múlva indultunk tovább. Elhaladtunk a hárs-hegyi barlang mellett, majd végig a sárga sávon elértük a Kis-Hárs-Hegyre vezető sárga háromszög jelzést. Oda nem mentünk
fel, hanem tovább tartottunk lefelé. Nemsokára kereszteztük a kisvasutat, majd letértünk a sárga körút jelzésre, amin lassan beértünk a hűvösvölgyi Nagyrétre, ahol a túra célja volt. Megkaptuk az emléklapokat, a kitűzőket, a gyerekek még kergetődztek egy kicsit a réten, majd indultunk vissza az autóhoz, ami még innen 1 km-re parkolt. Minden elisméresem a 3 fiatalnak, akik lenyomták ezt a 8 kilométeres túrát. Az ellátás lehetett volna egy kicsit jobb, a pogácsa mellé/helyett lehetett volna valami, a gyermekek számára izgalmasabb müzli vagy csokiszelet, illetve szódavíz helyett sima víz lehetett volna.