A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Őszintén szólva csak pillanatképek maradtak meg, így ezeket felvillantva adnék röpke leírást a Sorrento 21-ről. Túránk kiindulópontja a Gyermekvasút Szépjuhászné (Szépjuhiné 😉 nevű állomása volt. Csekkolás után az erdőbe vetve magunkat a leírás szerint elhaladtunk a Kis-Kőfej mellett, hát biztosan… (A rövidebb táv egyébként erről a fejecskéről kapta a nevét.) Kanyarogva az előírt sárga, piros jelzéseken, rövidesen elértünk a makkosmáriai ponthoz. Innen tovább trappoltunk a Végvári-szikláig, majd a jelzéshiányos szűk ösvényt követve a Sorrento-szikláknál ejtettünk egy kis pihenőt. A fenyveserdő öleléséből letekintve Budakeszi és a hegység távolabbi részei figyeltek a távolból. A felsőszállási ell.pont után murvás autóút vezetett a Fazekas-hegyre, ahol a Vitorlázó emlékmű is áll. A „hegyen” még szeles idő uralkodott, nem sokkal később azonban már annyira nekilendült az eső, hogy kénytelenek voltunk felvenni a poncsót. Habár tudvalevő volt, hogy vasárnap du-ra megérkezik a rossz idő, ennél a pontnál nem tagadom, kissé lelohadt a lelkesedésem, már ami a túra folytatását illette… Mire a disznófői elágazáshoz értünk, elállt a rettenet és könnyedén másztunk fel a Tündér-sziklához. Innen szabadon már az aszfaltos úton ballagtunk a pulis társasággal a célig. Menet közben egyébként több kirándulócsoporttal, futóval, ölebgazdával is találkoztunk.