Leírás

A Dunántúli-középhegység legmagasabb hegysége. A Budai-hegységtől a Solymárvölgy, a Gerecsétől a Kenyérmezői-patak völgye választja el. Északról az Esztergom-Dobogókő-Pomáz vonal a határa. Erősen tagolt, sűrű a völgyhálózata, nem ritkák a mély szurdokok. Töréses sasbérc-sorozat, amelyet árkos medencék tagolnak. Maga a legmagasabb pont a legnagyobb fennsíkon helyezkedik el, ami minden irányban meredeken törik le. Ez D, DK felé a leglátványosabb. Jól karsztosodó mészkő és dolomit alkotja, barlangok és hévizes járatok is előfordulnak. A Klastrompuszta felett nyílik a Pilis legnagyobb és egyben az ország hatodik leghosszabb barlangja, a Vacska-barlang.

A hegyen nincs természetes, állandó vízfolyás. Források is csak a hegy lábánál jelennek meg, leginkább az északi oldalon, a Dera-patak völgye felé. Ezek aránylag kis vízhozamú karsztforrások. A talajba beszivárgó vizek, hasonlóan a Budai-hegység karsztvizeihez, a budapesti északabbi karsztforrások vizeihez táplálódnak hozzá (Római fürdő, Árpád-forrás).

A Pilis tetőt elsősorban bükkösök borítják, amelyek között megjelenik a hegyi juhar, a magas kőris és különböző szederfajok. Az erdők több ritkább orchideafajnak is otthont nyújtanak, illetve kiemelkedően fontos növényfaja a magyarföldi husáng, amelynek közvetlen a csúcs környékén él egy nagyobb állománya. Ritka bogarakkal találkozhatunk, mint a szarvasbogár, vagy a havasi cincér. A hegy szikláin fészkel a vándorsólyom, a barlangok pedig egyre több denevérfajnak ad otthont.

Ma már szinte mindenki számára ismeretes, hogy a csúcs környéke sokáig elzárt, katonai terület volt, geográfiai okainál fogva kiemelkedő szerepet játszott a hidegháborúban, Budapest légvédelmében. A rakétabázis nyomai máig ott éktelenkednek a természet közepén, kérdés eltűnnek-e valaha. Többek között az itt állomásozó harceszközök hivatottak megmenteni Budapestet egy külföldi támadás esetén. A bázis miatt sokáig a turistautak sem mentek fel a csúcsra, csak a Pilis hegy déli oldalában futottak tova. Azonban több konfliktus is adódott az itt állomásozó egységeknek a civilekkel főleg a későbbi időszakokban, egyrészt a kék túra pecsét a csúcson felállított toronynál kapott helyet, másrészt pedig az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő siklóernyőzésnek hódolók is szívesen mentek fel a csúcsra, hiszen a környék legjobb ugrópontjának számított a csúcs délkeleti irányba néző oldala, szinte közvetlen a katonai területet határoló kerítés mellett.

A csúcson régebben geodéziai torony állt, amelyet később egy teljesen új kilátó váltott fel, a Boldog Özséb kilátó. Boldog Özséb volt, aki megalapította a pálos rendet, bár vannak, akik kételkednek Özséb létezésében. A Pilis maga szent hegy a pálos rend számára, a hegység illetve a szomszédos Visegrádi-hegység területén jó pár pálos kolostor romjaira bukkanhatunk. Az egyik közülük Klastrompusztán található, a Pilis déli oldalában, a másik Pilisszentlélek határában.

Megközelítés

Pilisszántó felől a Pb-Zb-Z0-Z-Z3 útvonalon a Trézsi-forrás érintésével a szerpentinen (4,4 km, 450 m szint).

A Kétbükkfa-nyereg felől végig a Z+ jelzésen (5,0 km, 190 m szint).

A Kétbükkfa-nyeregtől biciklivel is fel lehet menni az aszfaltozott úton.Pilisszentkeresztről egy hosszabb túra is tehető a Z-P+-Z+ útvonalon, a Klastrom-kúton és a Vaskapu-völgyön át (8,1 km, 430 m szint).

Források: https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/duna-ipoly-nemzeti-park/a-pilis
wikipedia

Térképrészlet forrása: Kirándulók térképe 2.szám Pilis hegység ,Magyar Királyi Állami Térképészet (1:50000)