A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás

A Keszthelyi-hegységben régen voltam, kvázi útba is esett hazafelé, és van pár láda is közel egymáshoz, így megálltunk, és tettünk egy 20 km körüli kört. Sajnos későn indultunk, mert Gyenesdiáson még egy elkóborolt kutyát is vissza kellett vinni haza, különben ő jön el velünk az erdőbe. Eddig nem is tudtam, hogy Gyenesdiáson, közvetlenül a 71-es út mellett van egy forrás. Ez a Szent János-forrás, és láda is van mellette. És a kifolyója! Kész csoda! Kár, hogy víz alatt volt az egész hóbelevanc. Innen indultunk körtúránkra.


Csak felfelé lehet elindulni innen, méghozzá egy hatalmas, régi kőbánya irányába. Felülről néztünk bele, körbe is mentünk a tetején. A Nagymezőnél értünk ki, ami már ismerős hely volt, kéktúrán tettünk erre egy kis kitérőt. Most nem tettünk kitérőt fel a kilátóba, mert eléggé szmötyi idő volt. Büdöskút felé mentünk tovább, közben útba ejtettük az ország legnagyobb bükkfáját, de végig lent a völgyben vitt az út. Csak a legvégén, közvetlenül Büdöskút előtt kezdődött el az emelkedő, méghozzá egy íizmosásban felfelé haladva. Sokat voltam erre középiskolás koromban (illetve évent egyszer), de magához a vadászházhoz soha nem mentem el, csak a pár száz méterrel arrébb lévő turistaút-csomópontig. Ott van ugyanis a Lepke túrák kajáltató helye.

Mostani kirándulásunk legtávolabbi pontja a Szent Miklós-forrás volt. Előtte a kutyatemetőnél megmértük az egyik sír koordinátáit, ami alapján kellett a forrás közelében megtalálni a ládát. Kis kajálás, csokizás történt, a kutya meg elkezdte kergetni a nemrég előbújt pillangókat. Szerencsére nem kapott el egyet sem. A nap is kisütött, akár pólóban is lehetett volna menni. A környéken van a Keszthelyi-hegység legmagasabb pontja, ami egy fennsík. Itt jelöltünk ki annak idején egy vadászlest, ahhoz kapcsolódik a feladat. A les még a helyén van a megadott koordinátán, csak átszámozták. A kép is erről készült, mármint fentről a lesről, hogy egy farkaskölyök leskelődik felfelé.


Hiába ez a legmagasabb pont, innen nem végig lejtett az út a Balatonig. Felmentünk még a Pad-kőre, és a Berzsenyi-kilátóba is. Előbbi helyről kevés a kilátás, igazából a kilátó egy vadászles, amit lassan túlnőnek a fák. Utóbbiról viszont szépen látszik a Keszthelyi-öböl. A hegységben sok a fenyves, amit sok helyen irtanak. Itt derült ki ennek az oka. Az előző évek szárazságát nem bírták a fenyők, és betegség is tizedelte őket. Ha mindet kivágják, akkor nagy területen lesz kopár a hegység, mert amerre elnéztünk, szinte csak fenyveserdő volt. Most már tényleg lejtett végig az út. Pont jókor. A korai kelés miatt kezdtem már fáradni, jól esett, hogy kényelmesen lehetett lefelé haladni. Nem úgy a bicajosnak, aki velünk szembe tekert felfelé. Gyenesdiáson még tettünk egy kis kitértőt egy ládához, aztán a kis utcákon kanyarogva visszaértünk a Szent János-forráshoz.