Január legelején elmentünk Zalaszántó környékére kék- és egyéb túrákra. Gondoltuk, hogy legalább a kiskutya kiheveri a szilveszteri durrogtatást, eltereli a figyelmét az erdő és a kirándulás. De valami nem stimmelt vele
Harminc éve volt az első teljesítménytúra, amin részt vettem, ennek örömére idén végigjárom azokat a túrákat, amikre annak idején az első években jártam. Ezek zömmel zalai túrák lesznek. Ezek közül pár már nem létezik, de amelyek még élnek, azokra megpróbálok időt szakítani
1998-ban ezzel szakasszal kezdődött a kéktúra számomra. Akkor még félig-meddig klasszikus stílusban vándortúra-szerűen csináltuk, sátorral, nagy hátizsákkal. Mostanra elkényelmesedtem, és inkább csillagtúrában, egy bázisról kiindulva, néha keményen küzdve a menetrenddel csináljuk a túrát
A Keszthelyi-hegységben régen voltam, kvázi útba is esett hazafelé, és van pár láda is közel egymáshoz, így megálltunk, és tettünk egy 20 km körüli kört. Sajnos későn indultunk, mert Gyenesdiáson még egy elkóborolt kutyát is vissza kellett vinni haza, különben ő jön el velünk az erdőbe.
Eddig nem is tudtam, hogy Gyenesdiáson, közvetlenül a 71-es út mellett van egy forrás
Régen voltam már ezen a túrán, de akkor még Vasas Nagy Nyolcasnak hívták, de akkor is csak a rövidebb távon voltam. Most, hogy úgy tervezzük, mindannyian elindulunk a Kinizsin, inkább a hosszabb távon indultunk. Gondolom azért volt a "nyolcas" elnevezés, mert az útvonal egy középső pontot (Büdöskút) kétszer érint, és így az útvonalnak nyolcas alakja van
