A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Újabb túra a Cserhátban, nagyjából hasonló útvonalon, mint a tavaszi forrástúra. Odafelé, majd vissza az OKT-n mentünk a célba.
Szentkútról indultunk, és ahogy az lenni szokott, a szűkebb környék összes látnivalóját sorra végigvette az útvonal. Előbb a barátlakások, majd a hegytetőn át a Szent László hasadás, végül a források következtek. A tavaszi forrástúrán látható jelzéskezdemények mára teljesen látszódtak, és ezek szerint akkor a kéktúra útvonalát festették át. Most már nemcsak eljön Szentkút mellett, hanem be is megy oda, és magukat a forrásokat is érinti. Mi is ezt követtük egészen Sámsonházáig, de a Forró-kúthoz nem mentünk be.
Felhős, de meleg, fülledt idő volt. Útközben az eső is esett, de szerencsére csak kis gócokban, és a túra alatt is megúsztuk a csapadékot. A fülledtség miatt az emelkedők rendesen megizzasztottak, gyakorlatilag már a harmadik emelkedő után tiszta víz volt a hátam a hátizsák alatt, de elől a fényképező táskája alatt is volt egy kocka alakú kis folt. És természetesen bűzlöttem, mint egy disznó.
Sámsonházát a templom felé hagytuk el, majd a hőforrás mellett is elmentünk. Megsimogattuk a vizét, ami melegebb, mint egy normális forrásé, de nem forró, hanem inkább langyosnak lehet mondani. Erdőmentes tájon mentünk tovább, kósza jelzések voltak a bokrokon, de szalagokkal meg volt erősítve az útvonal. Több kisebb emelkedőt leküzdve, majd egy gerincen elhagytuk a jelzett utat. Most már csak a szalagozást követtük, és jutottunk fel a Tepke-gerinc legészakibb szakaszára, ahol ellenőrző pont is volt. Visszatértünk a kékre, de már visszafelé, Szentkút felé mentünk rajta.
Itt már normális erdő volt, el is ment a GPS jel, hosszú-hosszú kilométereken át nem látta a műszer a műholdakat. Ezen csak az segített, amikor kiértünk az erdőből. Nagybárkányban hosszabb pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és Katika nem adott csokit. Érdekes helyen van a falu. Körülötte csupa dombok vannak, mindegyik kopasz, nincs rajtuk erdő, nagyon közel vannak a faluhoz, és ahhoz képest, hogy nem magasak, elég meredekek. Általában rét vagy kaszáló borítja őket. Az a gyanúm, hogy ez is egy tipikus nógrádi fagyzugos hely.
Visszaértünk Sámsonházára, de nem zártuk be a kört. A geológiai feltárás mellett újabb ellenőrző pont volt, majd felküzdöttük magunkat Fejérkő várához. Itt már kisütött a nap, ami tovább melegítette a levegőt, de maradt a fülledtség. A várnál le is kellett ülnöm, ami nem szokványos egy 25 km-es túrán. A vár kis kitérő volt, visszaereszkedtünk a kék jelzésre, és immár ugyanazon az úton, de visszafelé mentünk, mint ahogy reggel jöttünk. Azzal a különbséggel, hogy rövidebb úton mentünk be Szentkútra, nem tettünk egy nagy vargabetűt a források felé. Ehhez egy elég keménynek tűnő gerincen kellett átkelni, de szépen lassan ezt is letudtuk. Közben a kutya felmászott egy vadászlesre. Először fordult elő ilyen, eddig mindig csak az első lépcsőfokig jutott. Természetesen lefelé már nem mert jönni, úgyhogy a későbbiekben jó lesz arra figyelni, nehogy eltűnjön előlünk ilyen módon. Reggel, induláskor Szentkúton csak a túrázókat lehetett látni, most viszont tömeg volt. Ami vonzotta az árusokat is. A rendezés nagyon jó volt, rengeteg mindent adtak. A szokásos zsíros kenyéren kívül házi készítésű süti, csoki, lekvár is volt, többfajta szörp, és hűtőmágnest is adtak a végén.