A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ez egy rövid túra volt, mert nem volt értelme megtenni a teljes kört. Csak azt a részt jártuk be, ahol az igazán érdekes dolgok voltak.
Caldeiras nevű helyen álltunk meg. Van itt fürdőhely, hőforrások, templom, éttermek. Nyílt medencében van forró víz, ami szó szerint forró, lehet látni, ahogy bugyborékol. Több helyen csak úgy spontán füstölt a kőkerítés(!), és nem azért, mert mögötte forró vízű medence volt, hanem csak úgy. Másutt a föld füstölt, körülötte pedig el volt tűnve a növényzet. Emellett százméterenként táblák figyelmeztették a túrázókat, hogy ott ne tartózkodjanak a talajszinten, ne ott pihenjenek meg, húzzanak onnan minél hamarabb, mert magas a talajból szivárgó szén-dioxid meg ki tudja még milyen oxid koncentráció.
Egyszer csak egy csővel találkoztunk. Van feljebb egy gát, onnan elvezették a csőben a vizet, ami egy vízierőművet működtet kicsivel távolabb. A cső kb. 1,5 m átmérőjű, erre van ráapplikálva egy fémrácsból összerakott – mondjuk rá – járda. Zsófinak tériszonya volt, úgy kellett átimádkozni ezen, amikor átment a patak felett. Pedig ez még csak a kezdet volt!
Csak rövid időre szálltunk le a csőről, majd újra fel rá, amikor valami növények felett haladtunk át, aztán hirtelen be egy szűk szurdokba. Alattunk meg ott folyt a patak, ami vízesésben végződött. Ez a Salto do Cabrito nevű vízesés, a szigeten a legnagyobb. Jó sokat kellett lépcsőzni, mire leértünk az aljára. Aztán újra fel, vissza a tériszonyos helyeken, és ráadásul nem volt idő a szarakodásra, mert már lassan ment le a nap. Szerencsére errefelé már nem volt gázveszély.
Galéria
