A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Négynapos tátrai túránk első napja a Kaspowy Wierch-re vezetett, de ezt induláskor még nem tudtuk. A legjobb túra az, amit az ajtótól lehet indítani, mi is ezt tettük. Zakopane Jaszczurówka városrészében laktunk, innen nem volt messze az Olczynska-völgyi bejárat, ott léptünk be a nemzeti park területére. Mivel az időjárásnak az volt a terve, hogy délután már lesznek zivik, ezért ezt elég korán megtettük.
A völgyben elkezdtünk felfelé mendegélni a patak mentén, majd egy erdőtlen részen folytattuk tovább a menetelést. A szokásos, nagy kövekkel kirakott úton haladtunk, ami bevitt egy fenyvesbe, és nagyon gyorsan elkezdett rendkívül meredekké válni. Legalábbis az eddigiekhez képest jelentősen elkezdtünk izzadni. Egy kis kitérővel felmentünk a Kopieniec 1328 m-es csúcsára is, ahonnan szinte az egész Tátrát be lehetett látni.
A másik oldalon lementünk, gyakorlatilag elveszítve azt a szintet, amit eddig fáradtságos munkával megcsináltunk, majd rátértünk a piros jelzésre, ami egy ösvény volt igazából, és átvitt minket egy szélesebb völgybe. Itt egy patak is folyik néhanapján, de nyár közepén totál üres volt a meder. Széles út vezet fel a Murowaniec házhoz, ami elég népszerű a túrázók körében, szóval errefelé már jóval több volt a túrázó, és már jócskán benne voltunk a délelőttben. Az út autóval is járható, legalábbis olyan a szélessége, de behajtani csak úgy nem lehet.
Lassan, de biztosan mentünk felfelé, elég jó tempóban haladtunk, már dél előtt felértünk a óz 1500 m magasan lévő házhoz. Itt lepihentünk egy kicsit, vettünk kólát, kávét, de meleg ételt is lehetett kapni. Ez utóbbit kihagytuk. A ház melletti csapból viszont feltöltöttük a fogyatkozó vízkészletünket. Eddig a pontig kvázi egyértelmű volt a túra, legalábbis el volt tervezve. Itt kellett dönteni, hogy kvázi befejezzük a túrát, és lemenjünk Kuznicébe, vagy továbbmegyünk felfelé. A Fekete-tóhoz egy másik túrát terveztem, viszont a Gáspár-csúcshoz tervezett túra valószínűleg elmarad majd a szar idő miatt, úgyhogy inkább most bevállaltuk azt a csúcsot.
Pár kósza cumulus volt az égen, de kissé nyugatra már megjelentek a villámok a térképen. Még elég távol voltak, de azt jelezték, hogy hamarosan nem marad ilyen szép az idő itt sem. Még pár kilométer és kb. 500 m szint állt előttünk. Ez kb. 1,5 óra, és komoly esély volt rá, hogy közben elkap minket a rossz idő.
Ez az emelkedő közepén be is következett. Fel kellett venni az esőcuccot, és dörgicsélt is. Szerencsére csak a széle kapott el minket, rosszabbul is járhattunk volna. Az egész zivatarrendszer délkelet felé mozgott, elérte Ék-Magyarországot is, ahol piros riasztást is megért. Itt kb. fél órát tartott az egész, mire a csúcsra értünk el is állt az eső. Zsófi a libegő felső állomásánál marad, mi kricharddal felmentünk a csúcsra, ami innen már csak pár lépés. Libegővel mentünk le, jó nagy tömeg volt. Mire leértünk, nyoma sem volt a zivatarnak, esőkabát újra ment a zsákba, és már csak vissza kellett sétálni az utcákon a szállásra, ami még kb fél óra volt.