A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ezen a szombaton ez a túra tűnt a legszimpatikusabbnak, úgyhogy a Börzsönybe mentünk. A 30 km-es távon túl sok volt a szint, a 10-es túl rövid, az 50-75 meg túl hosszú. A maradék, a 20 km-es verzió pont tökéletesnek tűnt. Az első km-ig, amikor Zsófi észrevette, hogy nem 6 óra szintidő, mint ahogy a ttt oldalán meg volt adva, hanem csak 5. Na mindegy, mondtam, legfeljebb nem érünk be időre.
Bejött a sejtés, hogy az emelkedők lassítanak le minket, amiből négy nagyobb volt a túra során. Rögtön az elején a 200 m alatt fekvő Letkésről kellett felmenni a Sákola-tetőre. Már majdnem fent voltunk, de egy meredekebb részen Zsófi azt mondta, hogy inkább visszafordul, mert úgysem fogja bírni. De aztán sikerült rábeszélni a folytatásra, meg talált egy botot is, amire támaszkodhatott, ha már otthon hagytuk a túrabotot. A tetőn már szarvasbőgést is hallottunk, de Vágányt valahogy nem érdekelte. A tengernyi hangya annál inkább, egyszer a talpát is megállt nyalogatni.
Gyorsan elhúztunk onnan, lejtő következett, majd a Kis Koppányt kellett megmászni. Ez volt a második emelkedő, de itt a tetőről már pazar kilátás nyílt a környékre. Erről lejönni sem volt könnyű a meredek miatt, de nem volt olyan hosszú. A Széles-hegy szintén lelassított, de persze a kutyát ez nem érdekelte. Amíg nem jöttünk, ott a lehullott somot zabálta a csúcson. A László-forrásig jó tempóban haladtunk, gyakorlatilag visszanyertük azt az időt, amit eddig elvesztettünk a lassú emelkedők miatt. De a legnehezebb még hátra volt.
Ez pedig a Nagy-Galla, amit két lépcsőben kellett megmászni. A forrástól a tisztásig, ahol ellenőrző pont is volt. Pecsételtünk, ittunk, itattuk Vágányt, akinek a vize jócskán fogyatkozott, és próbáltuk a figyelmét elterelni róla, hogy a földre volt téve a körtés rekesz. Ami nem kutyakaja, de nem is labda, annak ellenére, hogy gömbölyű. Sőt, az eldobott szilvamagot szintén nem kell visszahozni, de megenni sem. A pihi után nekivágtunk a Gallának, amit úgy saccoltam, hogy 40 perc alatt át is megyünk rajta. 30 lett belőle, de a lefelé út majdnem ugyanolyan hosszúra sikerült, mint a felfelé. Ráadásul még az emelkedő elején Zsófi botja is megadta magát. A csúcson fotóztam, ittam amíg vártam Zsófit, a kutya meg simogattatta magát az ott ücsörgő túrázókkal. Most már csak annyi volt a dolgunk, hogy a kb. 5 km-t, ami hátravolt a célig 70 perc alatt megtegyük. Emelkedő már nem volt, durva lejtő sem, úgyhogy gyorsan haladtunk, és 10 perccel a szintidő előtt be is toppantunk a célba.