A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás


Körtúra jellegű kéktúrázás volt a program most is. Így nem kell tömegközlekedni, és könnyebben el lehet menni kutyával is. Főleg ha sáros és/vagy vizes az erdő. Az elmúlt napok csapadékos, olvadós időjárása miatt olyan helyet kerestünk, ahol minimalizálni lehet a cuppogós, ragadós sáros utak hosszát. Így esett a választás Dobogókő környékére.

Pilisszentkeresztről indultunk, és a kéken indultunk el felfelé. Elég nagy a szint Dobogókőig viszonylag rövid távon bármilyen útvonalon is megyünk fel a faluból, de valahogy soha sincs olyan érzésem, hogy kiköpöm a tüdőmet. Tulajdonképpen végig sármentes úton haladtunk, néhol voltak félig-meddig befagyott pocsolyák.

A csúcsra még kora reggel érkeztünk meg, alig voltak fent. A szokásos, megunhatatlan kilátásfotózás után indultunk el Sikáros felé. A meredek hegyoldalt elhagyva elkezdődött a vizek szétterülése, és a Sikárosi-réten már belvizes jelenetek is voltak. Sőt, a Szilágyi Bernát-forrás környékén full sáros volt az út, nehezen is lehetett haladni, de a forrás foglalata is vízben tocsogott.

A sikárosi pecsételést követően a Tölgyikrek felé mentünk, ahol az emelkedőn már jók voltak az útviszonyok. A nyeregben a favágó autók összejárták az utakat, de szerencsére a sárga jelzés, amin haladtunk gyorsan bement a fák közé, ahol egy keskenyebb ösvényen kanyarogtunk. A Szent-kút felé tértünk le róla, ahol a meredek lejtőn egy csapat fiatal jött szembe. A Lajosforrást keresték, és meglepődtek, amikor úgy saccoltam, hogy az még 6 km innen. Ők 0,9-et olvastak egy táblán. A Szent-kútnál pihentünk kicsit, vettünk vizet magunkhoz a hátralévő utolsó kilométerekre.